Ismert az, hogy a tárca támogatja a lebomló, a természetes körfolyamatokba visszatérő polimerek terjedését. Kevésbé köztudott azonban az, hogy a lebomló polimereknek több családja is van, amelyek megítélése környezetvédelmi szempontból nem azonos.
Egyértelműen támogatásra érdemesnek tartjuk a tisztán megújuló forrásokból (pl. cukor vagy tejsavszármazékok, hidroxivalerátok stb.) előállítható típusokat, amíg bizonyos felhasználási területeken hasznosnak ítéljük a lényegében kőolajbázisú másik családot is, de ezek terjedését bizonyos fokig korlátoznánk.
A kőolaj és földgáz bázisú családot ugyanis "nem megújuló" forrásokból szintetizálják, és vagy kémiai szerkezetük alapján biodegradálhatóak (pl. bizonyos polivinilalkohol származékok, illetve alifás poliészterek), vagy adalékok segítségével tehetők lebomlóvá. Ez utóbbiak lényegében speciális szenzibilizátorokkal (oxigén, fény, nedvesség) ellátott normál polimerek (polietilén, polipropilén stb.) Az adalékok szerepe az, hogy segítenek az eredetileg többtízezres moltömegű polimer láncot 400-500-s moltömegű fragmentumokra letörni, amelyeket a mikroorganizmusok már tápanyagként képesek felhasználni. (Nálunk ez utóbbi típusok kezdenek terjedni.)
További részletek az alábbi oldalon olvashatóak.