A víz az élet bölcsője - Hogyan óvjuk a vizet az óvodában?

Látszólag sok víz van, hisz a bolygó felszínének 70 százalékát víz borítja. Ám a tiszta, az élethez szükséges víz már egyre kevesebb. A vízkészlet nagy része sós, a globális vízkészletnek csak 2,5 százaléka édesvíz. Mindössze egy százalék a közvetlen hasznosítható édesvízkincs. Ezek az adatok is arra sarkallnak minket, pedagógusokat, hogy felelősen gondolkodjunk a víz védelméről, ennek óvodai lehetőségeiről.

Ahhoz, hogy minél gazdagabb programokkal valósítsuk meg ezeket a feladatokat, részt veszünk ezzel kapcsolatos továbbképzéseken is. Tavaly ismerkedtem meg egy nemzetközi vízvédelmi programmal, a WET-tel. A sok játék közül a Jó szomszédok címűt mutattam be a kolléganőimnek, ahol a különböző foglalkozású emberek - vízszerelő, pék, virágárus, zöldségtermesztő stb. - egymással és a vízzel való kapcsolatára derül fény. A játék fejleszti az értelmi képességeket, ismereteket bővít a foglalkozásokról, a vízről, illetve gyarapítja a szókincset, mondatalkotást, tehát az anyanyelvi fejlődést is segíti. Mindenki egyetértett azzal, hogy ezzel a módszerrel bővült a vízzel való tudatos bánásmód tárháza, amit jól tudunk hasznosítani az óvodai környezeti nevelésben.

"Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa,
két kacsa odacsászkál..."

Gyermekeink, a nevelési területek komplexitásának köszönhetően, sok-sok ismeretet sajátítanak el a vízről. Elsősorban a környezeti nevelés keretén belül foglalkozunk a folyókkal, tengerekkel, tavakkal, az ott élő növényekkel, állatokkal. Főleg nagycsoportosokkal több ismeretterjesztő filmet nézünk meg a vizek élővilágáról. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy sajnos a környezetkárosítások hatására elszennyeződik az állatok, növények élettere és az ivóvízkészlet is. Ha kirándulni megyünk, és természetes vizet is láthatunk, mindig bemutatjuk, megnevezzük, milyen tavat, folyót látunk. Megfigyeljük, ha mód van rá, az élővilágát (halakat, madarakat, békákat, rovarokat). Van egy érdekes játék, papírból készített fényképezőgépeket hajtogatunk a kirándulás előtt, és minden gyermek készíthet képzelt "fényképeket". A képeket jól emlékezetbe vési, és otthon, amikor az élményeket felidézzük, az általa készített "képekről" beszél. Ilyenkor derül ki, hogy milyen jó megfigyelők a gyerekek, hogy egész kicsi részletre is képesek koncentrálni, és nagyon jó a memóriájuk.

A gyermekeink közül többen látogatnak el a tengerpartra. Ilyenkor szívesen mesélik el az ott töltött élményteli napok hangulatát. A megismert állatokról, növényekről is színes élménybeszámolókat tartanak. Apró kincseket, kagylókat, csigákat hoznak ajándékba, melyek a csoportunk "természeti kincses sarkába" kerülnek. Ott lehet nézegetni, játszani velük. Ha sok kincs gyűlik össze, kis dobozkákat készítünk, a kincseket párosával lerakjuk, letakarjuk, és máris memóriázhatunk. A gyermekek közül van, aki rendszeresen jár a papájával horgászni, és szájtátva hallgatjuk a nagy pecás élményeket.

Érzelmi hangolódás - dallal, verssel, mesével

Más nevelési területeken is megjelenik a vízi világ bemutatása. Számos mese, vers, mondóka, dal, dalos játék dolgozza fel ezt a témakört. Ezekből merítve, korcsoportoknak megfelelően válogatunk. Így érzelmileg is közel kerül a vizek világa a gyermekekhez. Nagyon kedvelik Fésűs Éva: Ezüsthegedű c. könyvét, melyben természetről, évszakokról, állatokról, vízről szóló mesék vannak. Például: A békakirály papucsa, vagy Mókus Péter kiskertje. Szívesen hallgatják Gryllus Vilmos dalait a teknősről, a levelibékáról, gólyáról, kárókatonáról, a viharról vagy a jégesőről.

Kiscsoportosaink már nagyon ügyesen játszanak dalos játékokat: "Kis kacsa fürdik..." Weöres Sándor versei, mondókái is népszerűek e témában. A dalok, mesék, versek segítik a vízzel kapcsolatos ismeretek gazdagítását, az érzelmi kötődést. Az élményeiket szívesen jelenítik meg rajzaikban, festményeikben, vagy éppen szorgosan barkácsolnak, hajtogatnak halat, békát, vízi növényeket. Az óvó néni segítségével akváriumot is készíthetnek dobozból, papírból, amit különböző vizuális technikákkal népesítenek be. A testi neveléssel is kapcsolódik a víz, vízhez szoktatás. Szinte a közvetlen közelünkben van a kispesti uszoda. A középső és nagycsoportosaink heti rendszerességgel járnak úszásoktatásra, amit igen kedvelnek. Nyáron úszótáborokat is szervezünk.

"Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz..."

Az óvodában elsősorban a vízzel való takarékoskodás gyakorlását tudjuk megvalósítani. Ezért gyakran ismételgetjük, míg meg nem szokják, hogy a csapokat alaposan zárják el, ne csöpögjön, takarékoskodnunk kell, mert a víz drága kincs. Fogmosásnál is automatikussá vált már, sőt egymást is figyelmeztetik, hogy amíg a fogukat tisztítják, zárják el a csapot. További takarékoskodási lehetőség, hogy vízfogyasztás után a poharakban maradó vizet egy vízgyűjtő vödörbe, kannába gyűjtik, mellyel a növényeket locsoljuk meg. A jelenlegi kiscsoportosaink nagyon fogékonyak a pozitív, jó szokásokra. Ha véletlenül elfelejtjük bevinni étkezésnél a vízgyűjtőt, szemrehányón rónak meg minket; "Marcsi néni, nem hoztad be a vödröt!" Nagyon jól tudják, hogy a vízre mindenkinek szüksége van, anélkül szomjaznának az emberek, állatok, növények is. Tavaly neveztünk be a madárbarát-óvoda programba, így a kismadarak itatása szintén a feladataink közé tartozik. Kedves madárfigurás itatót-fürdetőt vásároltunk minden teraszunk elé, s a gyermekek folyamatosan ügyelnek arra, hogy mindig legyen benne víz. Örömmel lesik meg a kis szárnyasokat, amint nemcsak szomjukat oltják, de meg is mártóznak a madáritatókban.

A "vizes ünnep"

Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a Víz Világnapjává. Mindig megmosolyogtat, hogy a nagyobb gyermekeink, akik már részt vettek ezen a zöld jeles napunkon, csak lazán "vizes ünnepnek" nevezik. Óvodánkban már több mint egy évtizede hagyományos e nap. Fővárosi bemutatót is tartottunk ebből a kezdetekben. Előre megtervezzük a vizes játékokat, programokat. Például: kék ruhában jövünk óvodába ezen a jeles napon, demonstrálva a víz színét. Ilyenkor helyi versengések dúlnak a gyerekek közt, kinek van több kék színű holmija. Lázas számlálás kezdődik... no lám, megint kapcsolódunk egy nevelési területhez, a matematikai neveléshez.

Kiderül, van olyan lelkes gyermek, akinek még a zoknija és a trikója is kék, de az is, hogy hányfajta kék is létezik: világoskék, sötétkék, szilvakék, égszínkék, indigókék, királykék stb. A kisebbeknek az óvó nénik készítenek jelvényt, a nagyobbak maguk vágják, ragasztják vízi állatok, növények képeiből. Különleges élmény az ovisoknak a tropicariumi látogatás, melyet e nap köré szervezünk. Szájtátva csodálják meg a hatalmas akváriumokban a cápát, polipot, ráját s a rengeteg színes és különleges formájú halat, az élővizek megannyi érdekes élőlényét. Néhány éve nagycsoportosaink ellátogattak a tűzoltólaktanyába is, hisz ez a foglalkozás szorosan kapcsolódik a vízhez.

A jelenlegi kiscsoportosaink meglepően okosak, értelmesek. Amikor arról beszélgettünk velük, hogy mire való a víz, az elsők közt sorolta fel Ricsi: "A tűzoltók vízzel oltják a tüzet." Aztán még a következő ötleteket mondták: "A víz azért kell, hogy ne legyünk szomjasak." "Meg kell mosni a gyümölcsöt, mert megbetegszünk." "Fogat is mosunk vízzel." "Öntözzük a virágot, mert elszáradna." "A vízben úszik a halacska."

Már a nagycsoportosok tudják...

A nagycsoportosok, már jobban értik az összefüggéseket, tudják és elutasítják a természetes vizek szennyezését. Tudják azt is, hogy a víz sokszori tisztítás után a vízvezetéken keresztül kerül a poharunkba. Kolléganőm a Víz Világnapján csokorba gyűjtötte a gyermekek ehhez kapcsolódó megnyilvánulásait ebben a korosztályban: "Ha rendőr lennék, elkapnék minden vízbe szemetelőt!" Elmondják, miért van szükség a vízre, tavakra. "Lehet benne fürödni, és a növényeket lehet locsolni." Olyan vízi ünnep is volt, amikor nyílt napon mutattuk be a szülőknek a vizes játékokat, tevékenységeket. Nagyon jól sikerült, a szülők is bekapcsolódtak a játékokba. A jeles zöld ünnepekről állandó információs faliújságunk van a szülők számára, mely segíti az együttműködés sikerét. Itt tájékozódhatnak az ünnep jelentőségéről, programjainkról.

Számtalan ötlettel lehet még színesebbé, játékosabbá tenni ezt a jeles zöld ünnepet, mely az örömforrás mellett gazdag tapasztalatgyűjtésre ad lehetőséget az óvodás korú gyermekeknek. Büszkék vagyunk, hogy a nagycsoportosaink már csodálatosan meg tudják fogalmazni, miért van arra szükség, hogy óvjuk vizeink tisztaságát, miért és hogy kell vele takarékoskodnunk. A játékos programunkból pedig kiderül, hogy a mi óvodásaink mit tesznek a vízért. A szülők örömmel, elismeréssel veszik észre, milyen sok ismerettel bővül gyermekeik tudása e témában. Mi pedig titkon abban reménykedünk, hogy a gyermekeken keresztül a felnőttek is jobban figyelnek a víz - az egyik legfontosabb természeti kincsünk - védelmére.

Birszán Zsoltné
óvodapedagógus
Bóbita Óvoda, Kispest

Forrás: Ma & Holnap