A haladók szerint James Bond rasszista, Dahl műveiben pedig még az „anya” kifejezés is sértő

James Bond 007 contre Dr No Square Horizontal SQUARE FORMAT
James Bond 007 contre Dr No Dr No 1963 Real Terence Young Sean Connery John Kitzmiller. Collection Christophel / RnB © Eon Productions (Photo by Eon Productions / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)
Vágólapra másolva!
Itt már minden az elfogadásról, az LMBTQ-emberek jogairól, meg a durván felvilágosult társadalmunk hiperérzékenységéről szól. Teljesen normális, hogy a nyugalmukért könyveket cenzúráznak, vagy rosszul gondolom?
Vágólapra másolva!

Talán semmi nem tükrözi jobban korunk ostobaságát, mint az a nyugtalanító tendencia, miszerint a klasszikus, nagy jelentőségű könyveket dolgozzák át, hogy a „modern közönség" számára is élvezhetővé tegyék.

A mai erkölcsöket a múltra alkalmazni – és a múltat a mi „felvilágosult” szokásainkhoz kényszeríteni – nem bölcs dolog, ráadásul George Orwell „1984”-jére, vagy a Szovjetunió taktikájára emlékeztet.

Hogyan kívánja irányítani a baloldal az emberek gondolkodását?

Megválaszolom!

Kérem szépen úgy, hogy fognak világhírű gyermekkönyveket – például a Charlie és a csokigyárat –, vagy az ikonikus James Bond kémsztoriját és átírják. Ami tetszik nekik, megtartják, ami meg nem azt kitörlik, magyarul:

cenzúrázzák.

Az „éber világ” kiadóinak és az „érzékeny olvasók” legújabb célpontjai Roald Dahl brit gyermekkönyvíró, Ian Fleming, a 007 ügynök kalandjait megálmodó szerző és RL Stine a Libabőr horrorregények alkotója.

Roald Dahl, 1971. Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Ronald Dumont

Dahl művei (Matilda, Charlie és a csokigyár sorozat) a kissé sötét hangulatú, különc karaktereiről ismertek. Most, hogy újra kiadják, számos olyan kifejezést töröltek belőle, amelyek sérthetik a mai érzékeny gyerekeket, ilyen például a „kövér”, a „csúnya” és a „fekete” (persze, nem rasszista jelentéssel). Új sorokat illesztettek a könyvekbe és a nők is izgalmasabb munkaköröket kaptak.

A stanfordi PC-királyok káros szavaknak tartják az „amerikai”, vagy a „srácok” szavakat, a nemileg semleges névmásokat részesítik előnyben az olyan sértő kifejezésekkel szemben, mint a „férfi”, „anya”, „apa”, „lányok” és „fiúk”.

A Boszorkányok című könyv egyik bekezdése arról szól, hogy a boszorkányok a parókájuk alatt valójában kopaszok. Nyilvánvalóan ezt sem lehetett szó nélkül hagyni, muszáj volt megmagyarázni, nehogy az „érzékeny gyermekek” rosszat álmodjanak:

– írták.

Értjük már a lényeget?

Persze, a sok negatív kritikát csitítandó Dahl kiadója bejelentette, hogy az író „klasszikus” példányai is kaphatóak lesznek a cenzúrázottak mellett.

Kérdés, hogy meddig?

Rasszista James Bond

Nem meglepően Dahl-hoz hasonlóan Ian Fleming művei sem számítanak túl woke-nak. A PC-k szerint Fleming megfogalmazása helyenként túl rasszista a mai olvasó számára, mondjuk nem lennék meglepve, ha a Bond-lányok is új személyiséget kapnának. Nők helyett transznemű nők szerepelnének, vagy innentől kezdve férfiak is lehetnének „Bond lányok”. Csak őket „Bond-fiúknak” hívnánk.

Tök oké, nem?

Ian Fleming, 1958. Forrás: Getty Images/Express

A világ egyik legsikeresebb gyerekkönyvírója, RL Stine több mint egy tucat könyvét cenzúrázta – feltehetően – önként!

A Libabőr horrorsorozatának könyvei világszerte 300 millió példányban keltek el – ez a Harry Potter után a második legnagyobb példányszámban eladott könyvsorozat.

Stine újrakiadott regényei száz szerkesztést tartalmaznak: az „őrült” szót a „buta” szóra, a „ducit” a „vidámra” cserélték. Az egyik könyvből törölték a farkasfütyülésre való utalást, míg egy másikban szereplő karakter leírásából eltávolították a „mókuspofa” szót, mert sértő.

Tetszik tudni?

Az ilyen átírások aláássák azt, amiről az irodalom szól. A könyvek nem csupán lebilincselő történetek – hanem ablakok a múltba és a múltbeli gondolkodásmódokba. Tükrözik azt a kort, amelyben íródtak. Ezeket a szerzőket nem szabadna büntetni, vagy cenzúrázni azért, mert akkor éltek, amikor.

A baloldal szereti a „könyvtilalmat” a konzervatív gondolkodókra és a szülőkre fogni, akik közül sokan jogosan aggódnak amiatt, hogy a gyermekük milyen könyvekből fog majd tanulni az iskolában.

Ezek a viták azonban nem a szó szoros értelmében vett könyvek „betiltásáról” szólnak. A meglévő könyvek szavainak vagy szövegkörnyezetének alapvető megváltoztatása – vagy annak megakadályozása, hogy egyáltalán kiadják őket – sokkal alattomosabb.

Ha Roald Dahl és Ian Fleming most már szabad préda a gondolatrendőrség számára, mi akadályozza meg a cenzorokat abban, hogy legközelebb egy általad szeretett könyvet „javítsanak” ki?

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!