A férfi 1992-ben tanulni érkezett Londonba, ahol nyolc évvel később megerőszakolta akkori lakótársát. A bíróság hétéves börtönbüntetést szabott ki rá, amelynek kétharmadát le is töltötte. 2005-ös szabadulását követően nyomban kiutasították az országból, ám sikeres fellebbezését követően ideiglenesen maradhatott. Azzal védekezett, hogy a brit titkosszolgálatnak, az MI5-nak dolgozott, és állandó kapcsolatba állt Irán londoni nagykövetségének alkalmazottaival.
Erre azonban semmiféle bizonyítékot nem találtak, legalábbis az MI5 nem kívánta megerősíteni az elítélt állításait.
Hasonló szexuális bűncselekmények esetén enyhítő körülménynek számít a büntetés utáni rehabilitációs tanfolyamon való részvétel, ám az erőszaktevő nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Inkább jogi útra terelte kitoloncolási ügyét, és azzal érvelt, hogy ha visszaküldik Iránba, akkor halálbüntetéssel sújthatják, mivel korábban egy weboldalon bírálta az iráni rezsimet, és az ottani hatóságoknak is tudomása van erről.
A régóta húzódó ügyre John Keith bíró tett pontot, aki fogékonynak bizonyult a fenti érvelésre, és ítéletében kijelentette, hogy a férfi az Egyesült Királyságban maradhat, mert hazájában veszély fenyegetheti.