Az érdemi próbája a szankciós önsanyargatásnak még csak most jön

A tavalyi évben a gáztározókat Európa-szerte orosz gázzal töltötték fel, ezt a szokatlanul enyhe telet is az orosz gázzal feltöltött tárolókkal várhattuk, na ilyen már nem lesz jövőre - közölte Tóth Máté energiajogász a 888 kérdésére.

888: Mennyi szerepe volt az enyhe télnek abban, hogy az energiaválság nem volt súlyosabb?

Tóth Máté: Valójában két dolognak köszönhető, hogy nem lett súlyos ellátási válság Európában. Az egyik az enyhe tél, ami – lássuk be – ritka kegyelmi állapot, ilyen enyhe telünk meteorológiai értelemben nem volt még, a másik pedig az ipari felhasználás csökkenése. Nemcsak a lakossági felhasználás csökkent, hiszen nem kellett annyit fűteni, ezért nem kellett annyi gáz és nem éreztük a hiányzó gázmennyiséget, hanem az ipari felhasználás is. Ez viszont már egy vészjósló faktor, merthogy

azt sejteti, hogy valószínűleg az európai iparnak a produktivitása is csökkent,”

de ezt majd csak a következő hónap számai mutatják meg pontosan.

Valójában az externáliák, vagyis a külső tényezők, nem pedig a felelős európai energiapolitika az, aminek köszönhetően nem volt télen komolyabb ellátási probléma. A magyar jogalkotó még külön tompította az externáliák hatását azzal, hogy Magyarországon a rezsicsökkentéssel a lakosságnak alacsonyan volt tartva az energia ára. Nyugat-Európa már nem volt ilyen szerencsés, ott lényegesen magasabb lakossági energiaárak vannak, de legalább nem volt ellátási probléma.

Továbbá azért sem lett ellátási válság, mert egyrészt Kína gazdasága nem indult be a télen, ezért nem szívta el a gázforrásokat Európa elől, másrészt pedig nem hajtotta fel az árakat. Ez az árfelhajtó hatás és a világ rendelkezésére álló gázmennyiségére vonatkozó elszívó hatás most, 2023 első negyedévének a végére állt be, a COVID utáni jogszabályi korlátozások feloldások után.

Ezek mind olyan külső tényezők, amelyekre

az európai politikának általánosságban nem volt hatása, csak szerencséje.”

888: A Politico nemrég arról írt, hogy dől az orosz olaj Európába, a Bloomberg pedig arról cikkezett, hogy a Brüsszel által bevezetett uniós szankciók ellenére többéves csúcsra érhet az orosz gázolajexport. Hogy játssza ki Oroszország a szankciókat?

Tóth Máté: Valójában nem Oroszország játssza ki a szankciókat. Oroszország ugyanúgy termel, ahogy eddig, dolgoznak a finomítói, tehát a feldolgozott olajtermékeket is ugyanúgy állítja elő, mint eddig. Az értékesítési láncok változtak meg, ugyanis önként bejelentkezett egy csomó szereplő közvetítő pozícióba Európa, illetve más felhasználási helyek és Oroszország közé. Ezek az új közvetítők nagyon változatos játékosok. Törökország deklaráltan is egy ilyen szerepre törekszik a gáz és az olaj tekintetében, rajta keresztül érkezik az orosz olaj és gáz Európába. Kihasználja azt a pozícióját, hogy rá nem vonatkoznak a szankciók. Egyébként már az európai vásárlókra sem vonatkoznak a szankciók a Törökországtól megvásárolt bármilyen eredetű energiahordozóra.

Hozzáteszem, nem is lehet nyomon követni az olaj útját, ugyanis zömmel tengeri úton szállítják, egyedül nekünk van még itt Európában a Barátság Kőolajvezetéken vezetékes olajszállítás. Ezen túlmenően az Európába érkező olajmennyiség tengeri úton érkezik, ott lehetetlen megállapítani, hogy az adott olaj, az adott hordóban, ami igen könnyen keveredik össze a világ különböző rakodóállomásain, honnan származik.

Az európai, illetve az atlanti együttműködés eredményeképpen bevezetett olajár-sapka, ami az európai olajembargót még ki is egészíti, tartalmazott egy olyan rendelkezést, amely értelmében az orosz szállítókat kiszorították a tengeri hajózás és biztosítás piacairól. Ennek az lett a mellékhatása, hogy az átlátható tengeri, szállítási folyamatok lekerültek a tengeri kereskedelem szürke és fekete zónájába, tehát a kalózok világába.

Olyan hajótársaságok jelentek meg, olyan biztosítókkal, akik korábban nem voltak ismertek.”

Tehát még átláthatatlanabb lett az olaj útja.

888: Lehet tudni, hogy kik azok a piaci szereplők, akik orosz energiahordozókat vásárolnak?

Tóth Máté: Törökország mellett közvetítői pozíció figyelhető meg Azerbajdzsán, Örményország és Kazahsztán esetében is. Teljesen új szereplők jelentek meg az olaj és gáz piacán, akikről ezelőtt még soha nem hallottunk, ilyen például Malajzia, aki a saját fosszilis tüzelőanyag-termelésének sokszorosát értékesíti jelenleg Kína felé. A magyarázat nyilván kétféle lehet: az egyik, a „fénynyaláb" leküldte nekik a sok energiahordozót és valami csoda történt, a másik verzió, hogy az orosz olaj ott áramlik Malajzián keresztül.

Van még az országoknak egy másik köre, az önként jelentkező közvetítőkön túl, akiknek Oroszország vígan értékesít és rajtuk keresztül Európába is eljut az orosz olaj, illetve a gáz. Ők nem kompországként, viszonteladóként törekszenek magukat pozicionálni, hanem a saját felhasználásuk és az iparuk felpörgetésére, ilyen Kína és India. India a háború kitöréséig sehol sem volt, most meg azt látjuk, hogy elképesztő mennyiségben vásárolja az olajat, ennek pedig az az oka, hogy nagyon olcsó az orosz energiahordozó, valamint felszabadultak a korábban Európának szerződésekkel lekötött mennyiségek. Megveszi, hiszen a saját iparát ez a nagyon olcsó lehetőség hatalmas lendülettel viszi előre. Indiához hasonlóan Kína is hasonló cipőben jár, saját célra is vásárolnak, nemcsak azért, hogy közvetítsenek, de ilyen például a feldolgozott olajtermékeknél Marokkó.

A gázolajat érintően, azt látjuk, hogy azáltal, hogy februártól Európa kizárta a piacairól az orosz energiahordozókat, a kiharcolt magyar könnyítés leszámítva, megfosztotta magát a feldolgozott orosz olajtermékektől, ami a gázolaj tekintetében húsba vágó.”

Európa nemcsak az orosz nyersolaj tekintetében szorul importra, de a gázolaj tekintetében is.

A számok alapján azt látjuk, hogy a 2023 márciusi értékesítési adatai alapján az oroszoknak 2016 óta nem látott rekordot dönt a gázolaj értékesítésük. Nemhogy nem látszik meg az Európából kiesett gázolaj értéke, épp ellenkezőleg, még nőtt is. Egyrészt ez az említett kompországoknak köszönhető, akik viszonteladásra kezdenek berendezkedni és gazdagodnak Európa nyomorán, illetve a szankciókon, másrészt a saját felhasználásukra vásárló országok irgalmatlan mennyiségben felvevői az orosz gázolajnak, minden egyéb orosz energiahordozónak és feldolgozott olajterméknek, de a gázolajnak különösen. Ez annak is köszönhető, hogy ennek a világpiaci ára alacsonyabb, mint az amerikai eredetű feldolgozott olajtermék, illetve mint az amerikai eredetű nyersolaj, amiből azt előállítják.

Dr. Tóth Máté, energiajogász Forrás: Origo

888: Kijelenthető, hogy a szankciós politika kudarc?

Tóth Máté: Érdemes különválasztani a különböző szakterületeket, az iparágakat érintő szankciókat, illetve a különböző termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó szankciókat, valamint a magánszemélyekre, cégekre vonatkozó szankciókat. Ezek teljesen eltérő közegben működnek és eltérő hatást is váltanak ki.

Az energetikát érintő szankciók együttesét nézve azt látjuk, hogy a mérleg siralmas. Európa versenyképességének a kárára – ezt már kimondhatjuk – és a saját ellátásbiztonságának a veszélyeztetésével alkalmazza ezeket, noha még nem állt be az enyhe télnek köszönhetően ellátási veszélyhelyzet. Közben a mérleg másik oldalán azt látjuk, hogy

Oroszország még jól is járt a felszabadított mennyiségek egyéb értékesítési lehetőségével.”

Ez még csak a „perma" állapot, én alapvetően attól tartok, tekintve, hogy Európa piacáról hiányzik nagyjából 30 milliárd köbméternyi gáz – ez Ursula von der Leyen saját, elismert száma – valószínűleg ennek a kétszerese, ami ténylegesen hiányzik és még csak most kezdődik Kína elszívó hatása a nemzetközi gazdaságban. Az igazi hiány által generált káros európai hatások idén fognak jelentkezni. A tavalyi évben a gáztározókat Európa-szerte orosz gázzal töltötték fel, ezt a szokatlanul enyhe telet is az orosz gázzal feltöltött tárolókkal várhattuk, na ilyen már nem lesz jövőre.

Attól tartok, hogy ez a már most is siralmas mérlege az Európai energiaszankcióknak, ami alapvetően egy kudarcot jelent az EU szempontjából, tovább fog romlani Európa versenyképessége is, nemcsak a világ többi részével, hanem az Egyesül Államokkal szemben is. Az USA antiinflációs törvénye után a szankciókkal önmagát hátrányos helyzetbe hozó Európából komplett iparágakat igyekszik átcsalogatni a tengeren túlra, ahol nemcsak versenyképesebb környezet van, de ráadásul mindenféle támogatásokkal kecsegteti az autóipart, a vegyipart és a zöld technológiát is, például a Volkswagen bejelentette, hogy ha nem változik az európai ipari szabályozási környezet, akkor ők áttelepülnek a tengerentúlra.

888: A berlini energiafelügyelet arra figyelmeztetett, hogy a vállalatoknak és a háztartásoknak tovább kell csökkenteniük a gázfelhasználást, ha Németország el akarja kerülni a jövő téli energiaválságot, erről a Financial Times írt. Az igazi próbája a szankciós politikának még csak ezután következik?

Tóth Máté: Igen, teljes mértékben igaz ez az állítás. Furcsának és nagyon elbizakodottnak tartom azokat a zömmel az európai baloldalhoz kötődő hangokat Magyarországon is, akik ezeket a szakmai figyelmeztetéseket egyszerűen nem akarják meghallani. Márpedig a berlini figyelmeztetés is azt mutatja, hogy valójában az érdemi próbája ennek az egész szankciós önsanyargatásnak ezután fog jönni. Az egyik oka ennek az, hogy az az LNG fogadó infrastruktúra, amivel a cseppfolyósított földgáznak az alternatív forrásokból történő pótlását tenné lehetővé, nem készült még el olyan mértékben, hogy az egy automatikus átállást tenne lehetővé. A világban rendelkezésre álló mennyiségek mind jogilag, mind fizikailag egyaránt kötöttek és ez még csak a gáz, nem beszéltünk olyan hatásokról, mint ami a villamosenergiában jelentkezik.

Emiatt minden olyan szakmai figyelmeztetés valid és megalapozott, ami arról szól, hogy például a földgáz felhasználásnak a csökkenésével kerülhető csak el további probléma.”

Ez rögtön két megállapítást eredményez, az egyik a lakossági felhasználási csökkenés, ami hogyha hideg tél van és úgy kell a felhasználást csökkenteni, akkor az bizony ellátási nehézségekhez vezet. A másik viszont az ipar, amennyiben a földgáz-felhasználás további csökkenése az ipart veszélyezteti, az Európa versenyképességének a további lényeges romlásával jár, hogy ez nem hipotetikus, hanem egy konkrét fenyegető helyzet jogi értelemben is, azt jól mutatja, hogy tegnap az energiaügyi minisztereknek a brüsszeli tanácsülésén a napirendre került legelső tervezet egy olyan rendelet tervezete, ami arról szól, hogy 15 százalékkal kötelezően csökkenteni kell a gázfelhasználásunkat a most következő félévben is. Tekintve, hogy ez a tavaszi-nyári félév, tehát nem a fűtési szezon, nem a lakosságot érinti, hanem azt jelenti, hogy az ipar földgáz felhasználását kellene csökkenteni. Ha 15 százalékkal csökkenteni kell a jelenleg meglévő konstans ipari gázfelhasználást, az 15 százalék iparcsökkentést jelent Európa-szerte.

888: Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy Oroszország köszöni szépen, jól van, Európa viszont súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe. Meddig lehet fenntartani a szankciókat, várható-e, hogy Brüsszel felülvizsgálja a korábban meghozott döntéseit?

Tóth Máté: Van három horizont: a gazdasági észszerűség, a jog és a politika horizontja. A gazdasági észszerűség horizontja szempontjából ezek a szankciók – elsősorban az energetikai szankciókról beszélek – már rég fenntarthatatlanok, sőt, olyanok, amelyeknek meg sem szabadott volna születniük, hiszen szemlátomást az európai iparnak, illetve ugye fenyegető módon az európai lakosságnak jelentenek nehézséget és nem az oroszoknak. Gazdasági észszerűségi szempontból kijelenthetjük, hogy az energetikai tárgyú, vagy az energetikai szektort érintő szankciók már rég túl vannak azon a ponton, amikor ezek felülvizsgálatra szorulnának.

A jogi horizont az más, jogi értelemben az Európai Unió bármeddig fenntarthat ilyen szankciókat és hallottunk is ilyen hangokat még októberben, a kül- és biztonságpolitikai főtárgyaló jelentette ki, hogy akkor is fenntartják majd a szankciókat, ha a háború véget ér.”

Jogi értelemben ez lehetőség Európának, még azon az áron is, hogy belepusztul az ipar.

Viszont van egy politikai dimenzió is és én azt gondolom, hogy itt ez a legfontosabb. Szemlátomást a brüsszeli elit érzéketlen azokra a gazdasági észszerűségi szempontokra, amik felmerülnek, de ez már az elfogadáskor is érzékelhető volt. Nem előzték meg olyan hatástanulmányok, amelyek megalapozták volna a hátrányos hatások felmérését, ellenkezőleg, egy ideológiavezérelt döntéshozatal történt. A fenntartása is a szankcióknak politikai ideológiai vezérelt döntés.

Hogy ez mennyire áthatja az európai mindennapokat, arra egy jó és intő példa, hogy a Paks II beruházásához szükséges vezérlőegységek, amik az atomerőműblokkoknak majd az „agya" lenne, nem Oroszországban, hanem Európában készül, méghozzá a franciák és a németek együttműködésének eredményeképpen. A vezérlőegységek el is készültek és azért nem kapja meg Paks II, mert a német zöld miniszterek – a külügyminiszter és a kancellárhelyettes – személyesen blokkolják ezeknek a Magyarországra történő szállítását, arra hivatkozva, hogy ezt a technológiát közvetve az oroszok kapják, hiszen ők építik majd meg Paks II-t. Ez teljesen nonszensz és három európai ország – francia, német és magyar – viszonylatában bénítja meg egy ideológiavezérelt politikai okból a gazdasági együttműködést, a szerződések jog szerinti teljesítését és egyáltalán az Európai Unió népszabadság-elvének az érvényesülését, aminek egyik pontja éppen a tőke szabad áramlása. Látványosan ideológiavezérelt céloknak rendeli alá Európa – nemcsak a szankciós politika okán – a gazdaságát és a kapcsolatait.

Sajnos, a három horizont közül a politikai a legerősebb és ami a leginkább hajlítja a valóságot. Amíg nincs politikai változás Brüsszelben, addig nem számíthatunk arra, hogy felülvizsgálnák a szankciós politikát. Változás csak akkor lesz, ha sok tagállam kormánya tekintetében olyan változás áll be, amivel a delegált testületeknek, így az Európa Tanácsnak és a Bizottságnak is változhat a politikája.

Ők ugye egy lépéssel távolabb vannak az emberektől, úgyhogy nem is annyira érdekli őket az emberek hangja.”