A napokban a szebb napokat látott eszmei csoportosulás egykori első embere, Mesterházy Attila is bedobta a törülközőt, bejelentette, hogy másutt keresi a közérdek-érvényesítés útját, módját. Ezzel is bizonyítva a baloldal szívósságát, mert osztódással képes szaporodni, lám, Mesterházy is a nagy elődök, Gyurcsány Ferenc és Szanyi Tibor nyomába lépett, és sebtében létrehozott egy új pártot.
Ki tudja, talán azért, hogy a későbbiekben összenőjön, ami összetartozik.
Mindenesetre a szimbólumok iránt fogékony régi szocialisták már megszokták a látványos leépülést, annál is inkább, mert 2009-ben költöztek el a rossz emlékű székházból. Azóta pedig az épülettel egyenes arányban romlik a szocialista párt állaga. Arról nem is beszélve, hogy egyre többet és egyre jobb étvággyal falatozik a romokból – reggel, éjjel meg este - az új pártot gründolt túlmozgásos Cicero, és a régi gárda tagjai már a látszat megóvásával sem törődnek, és tétlenül szemlélik, hogyan húzzák ki a lábuk alól a talajt.
A Köztársaság téri ház pedig némán figyeli saját és egykor oly erős és hatalmas lakóinak a vergődését. A befalazott ajtók mögött, ahol húsz-haminc éve még Horn Gyula és az élcsapat tagjai sürögtek forogtak, most ridegen ásít a beton. Az épületet régóta életveszélyessé nyilvánították, és vár a jobb és szebb napokra.
A háznak még van esélye, a pártnak már szinte semmi.