Nem véletlen, hogy mind a magyar, mind a török kormány destabilizálásán dolgoznak

Recep Tayyip Erdogan

Május 14-én tartják az idei elnök- és parlamenti választást Törökországban. Recep Tayyip Erdoğan hivatalban lévő elnöknek hosszú idő után először komoly kihívója akadt Kemal Kılıçdaroğlu személyében, aki mögött egy hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció sorakozott fel. Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója szerint a szivárványkoalíció kormányzóképességére akkor derülne fény, ha ők nyernék meg a választást, azonban az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az ideológiailag össze nem illő, pusztán hatalomtechnikai okokból együttműködő formációk képtelenek kitölteni az adott ciklust.

888: Recep Tayyip Erdoğan 2003 óta vezeti Törökországot vagy miniszterelnökként, vagy köztársasági elnökként. Minek köszönhető, hogy 20 évig hatalmon tudott lenni?

Biró András: Erdoğan regnálása alatt a török gazdaság dinamikusan növekedett évente átlagban 5–6 százalékkal, de több olyan év is akadt, amikor a GDP-növekedés 10 százalék körüli volt, ez pedig komoly életszínvonal-növekedést eredményezett főleg 2003 és 2017 között. Emellett a regnáló elnök erős vezető benyomását kelti, aki immár húsz éve biztonságot és stabilitást nyújt népének, továbbá független és ambiciózus, mondhatni pragmatikus külpolitikát folytat az ország érdekei mentén. Természetesen a 2017-es alkotmánymódosítási referendum mellett sem lehet szó nélkül elmenni, ami lényegében demokratikus módon ruházta fel az elnököt arra, hogy a miniszterelnöki és köztársasági elnöki pozíciót összevonja, a hatalmat pedig a saját kezében összpontosítsa.

Az elnöki rendszerről gyakran állítják, hogy kvázi teljhatalmat adott Erdoğannak, de egyrészt szűk többséggel a nép erre felhatalmazást adott számára, másrészt pedig, ha valóban diktatúra lenne Törökországban – ahogyan azt gyakran állítják Nyugaton –, akkor nem sok esélye lenne annak, hogy az egyesült ellenzék győzelmet tudna aratni a vasárnapi választáson.

Az elnök valóban erős jogkörökkel rendelkezik, ám ahogyan a közvéleménykutatások rávilágítanak, az ellenzéknek minden esélye megvan a leváltására.

888: Hogyan alakult át Törökország az elmúlt 20 évben?

Biró András: Törökország hivatalosan egy szekuláris berendezkedésű állam a köztársaság 1923-as kikiáltása óta, amit még Erdoğan sem mert megváltoztatni, mivel ez valószínűleg jelentős társadalmi ellenállásba ütközött volna. Az elnök által vezetett Igazság és Fejlődés Pártot sokszor radikális iszlamistaként tüntetik fel Nyugaton, azonban ez sem állja ki a valóság próbáját, hiszen a legtöbb muszlim országtól eltérően a török jogrendszerben a saría törvénykezés semmilyen módon nincs jelen. A különböző iszlamista csoportosulások eszközeikben, iszlám olvasatukban rendkívül különbözőek lehetnek, azonban a végső stratégiai cél azonos, ami nem más, mint a saría bevezetése, az AKP részéről pedig az elmúlt húsz évben nem történt erre kísérlet. Nyilvánvalóan a vallási dimenzió hangsúlyosabbá vált az AKP-kormányok alatt 2003 óta, azonban azt is látni kell, hogy erre társadalmi igény is van, mivel a lakosság 90 százaléka szunnita vallású. A vallásosság mellett pedig a nacionalizmus még egy olyan fontos identitásbeli sarokkő, amit a lakosság többsége magáénak vall, és ez is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az AKP és Erdoğan támogatottsága gyakorlatilag 20 éve 40–50 százalék között mozog.

888: Az év elején súlyos földrengés volt Törökországban, illetve az elmúlt hetekben Erdoğan betegséggel is küzdött. Ezek a körülmények mennyire befolyásolhatják az újraválasztási esélyeit?

Biró András: Nemcsak Törökországot, de a világot is megrázta, hogy a földrengés következtében több mint 45 ezer ember halt meg, továbbá, hogy másfél millió személy elveszítette otthonát. Noha egy természeti csapásról volt szó, a felelősök keresése rögvest megkezdődött mind a kormány, mind az ellenzéki oldal részéről. Előbbi oldal az építkezések tervezői és kivitelezői közül több mint száz főt letartóztatott emberi mulasztások miatt, míg az ellenzék a kormány politikai felelősségét hangsúlyozta és ebből próbált politikai tőkét kovácsolni. Noha a kormány már március elején azonnali segítségnyújtásba kezdett (sátortáborokat épített, valamint felajánlotta, hogy a károsultaknak albérletet fizet, amíg azok nem tudnak egy szociális lakásba költözni egy éven belül, illetve az elhunytak családtagjainak is gyorssegélyt ajánlott fel), a felmérések szerint a választók a tragédiáért a kormányt is felelősnek tartották, ez pedig megmutatkozott az AKP és Erdoğan támogatottságában is. Április végére azonban a regnáló kormány és az elnök is visszaszerezte népszerűségének egy részét, ami valószínűsíthetően nagyban köszönhető annak, hogy az emberek jóindulatot tulajdonítottak a kormány segítségnyújtása mögé. Erdoğan pedig április végén valóban kénytelen volt 2–3 napra megszakítani kampányát – állítólag komoly gyomorpanaszok miatt –, azonban visszatérése után nem adta jelét betegségnek, és a közvéleménykutatások szerint mostanra csak kissé van lemaradva ellenzéki kihívójával, Kemal Kılıçdaroğluval szemben.

888: Mit lehet tudni a kihívó, Kemal Kılıçdaroğlu, a szocialista-kemalista Köztársasági Néppárt elnökéről?

Biró András: Kılıçdaroğlu az 1970-es és 1990-es évek között főképp köztisztviselőként dolgozott különböző minisztériumokban, csak az ezredforduló környékén kezdett politikai karrierbe, 2002-ben a Köztársasági Néppárt (CHP) képviselőjeként került be a parlamentbe. A 2009-es isztambuli helyhatósági választáson a CHP őt jelölte főpolgármesternek, ám alulmaradt az AKP-jelöltjével szemben. Kılıçdaroğlu 2010 óta vezeti a legfőbb ellenzéki erőt, a Köztársasági Néppártot, azonban csak az idei választás során lesz először elnökjelölt, miután hat ellenzéki párt választási szövetséget alkotva beállt mögé. Az egyesült ellenzék február 28-án egy közös dokumentumban ígéretet tett többek között „az elnöki rendszer eltörlésére, a jogállamiság és a szabadságjogok helyreállítására, valamint a parlamentáris rendszer megerősítésére". Kılıçdaroğlu több, populistának bélyegezhető kijelentést is tett, például olyanokat, hogy a több mint 4 millió szíriai menekültet két évben belül hazaküldi, az infláció mértékét egyszámjegyűre csökkenti és visszaállítja a török líra stabilitását, valamint kormánya a Nyugattal való kapcsolatokat fogja előnyben részesíteni.

Kemal Kilicdaroglu tömeggyűlésen beszél Isztambulban Forrás: MTI/EPA/Erdem Sahin

888: Kılıçdaroğlu egy hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció jelöltjeként indult. Milyen pártok vannak ebben a koalícióban és ennyi párt hogyan tud együttműködni?

Biró András: Kılıçdaroğlu egy integratív személyként próbálja pozícionálni magát, amit a mögötte álló ellenzéki blokk sokszínűsége is indokol.

A nacionalistáktól és iszlamistáktól kezdve, a liberálisokon és kozmopolitákon át egészen a kurdokig kellene minden választói csoport igényeinek megfelelnie, ami önmagában sem könnyű feladat,

ám ezt még tovább nehezítheti, hogy Kılıçdaroğlu egy vallási kisebbséghez, az alevitákhoz tartozik, ami a nacionalista szunnitákat meggátolhatja abban, hogy végül rá szavazzanak. A szivárványkoalíció kormányzóképességére akkor derülne fény, ha végül ők nyernék meg a választást, azonban az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az ideológiailag össze nem illő, pusztán hatalomtechnikai okokból együttműködő formációk képtelenek kitölteni az adott ciklust.

A török ellenzéki szövetségben vannak nyugatpárti és nyugatellenes, nacionalista, iszlamista és liberális pártok egyaránt, míg a kurdok és kommunisták például kívülről támogatják Kılıçdaroğlu elnökségét. A legnagyobb kérdés éppen az, hogy az elnökjelölt pluralista és befogadó szellemiségű politikája végül nem fogja-e elidegeníti az egyes választói csoportokat.

888: Miért gondolhatják úgy Törökországban és Magyarországon is a baloldal stratégái, hogy nyertes stratégia olyan pártokat egy szövetségbe terelni, amelyek között mélyek az ideológiai szakadékok, de még a nyers „machtpolitikai" kérdések szintjén sincs érdekegyezés?

Biró András: Valamilyen szinten ez annak a következménye, hogy mind a magyar, mind a török kormánypártok olyannyira népszerűek, hogy a választáson résztvevőknek körülbelül 40–50 százaléka rájuk szavaz. Egy ilyen, a társadalom szinte minden rétegét megszólítani és képviselni képes néppárttal szemben nem könnyű többséget szerezni a választáson, ezért kényszerül rá végül arra az ellenzék mindkét országban, hogy koordináltan induljon.

Magyarországon láthattuk a tavalyi választás során, hogy a választók nem tartanak igényt a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig tartó koalícióra, Törökországban viszont most a felmérések szerint ez a stratégia akár kifizetődő is lehet.

888: Ugyancsak érdekes párhuzam a hazai külpolitikával összevetve, hogy Budapest is markáns kifogásokat támasztott Svédország csatlakozásával kapcsolatban. Tekinthetjük bizonyos értelemben a magyar és a török külpolitikai gondolkodást a nemzeti érdekérvényesítés új modelljének a formálódó Új Világrendben?

Biró András: A nemzetközi kapcsolatok elméletének realista iskolája szerint az önérdek képviselete elengedhetetlen egy adott állam túléléséhez, viszont az elmúlt több mint harminc évben az Egyesült Államok által dominált egypólusú liberális világrend a szuverenitásból fakadó nemzeti érdekvédelmet úgy állította be, mintha az a „liberális értékek" elárulása lenne. Most azonban a világrend Kína szuperhatalmi felemelkedése következtében átalakulóban van, ami többpólusú rendszert eredményez, ezáltal a nemzetközi rendszer korábbi szabályait is átírja.

Magyarország és Törökország élén pedig olyan szuverén kormányok állnak, amelyek a saját nemzeti érdekeik mentén politizálnak, ami a világpolitikai átrendeződésben komoly külpolitikai többlettel bír.

Nyilván a két ország sok mindenben különbözik egymástól, geopolitikai szempontból vizsgálva más földrajzi elhelyezkedéssel és jelentőséggel, valamint eltérő mozgástérrel bírnak, ám a külpolitikai testtartás terén adódnak hasonlóságok is. Nem véletlen, hogy mind a magyar, mind a török kormány – főképp a gazdaságon keresztül történő – destabilizálásán évek óta dolgoznak a globalista erőcsoportok, ezzel is nyomásgyakorlást helyezve a két országra, hogy saját érdekeik képviselete helyett a progresszív napirend céljait juttassák érvényre.

Orbán Viktor miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan török elnök a Türk Államok Szervezetének rendkívüli csúcstalálkozóján Ankarában Forrás: MTI////Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

888: A magyar-török kapcsolatok hogyan alakulhatnak a jövőben a választás kimenetelétől függően?

Biró András: Az elmúlt húsz évben, tehát Erdoğan vezetése alatt a két ország kapcsolata sokat fejlődött, ami nagyban köszönhető annak, hogy Magyarország a közös érdekek mentén működik együtt Törökországgal. Törökország geostratégiai jelentősége a választások kimenetelétől függetlenül változatlan marad, és miután Magyarország a pragmatikus, és ezáltal kölcsönösen előnyös alapokon nyugvó külpolitika mellett elkötelezett, minden bizonnyal az esetlegesen új török kormánnyal is megtalálná azokat az ügyeket, amelyekben érdemes együttműködni.