Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bár minden eset más és más, de az utóbbi években sajnos olyan gyakorivá vált a fegyveres ámokfutás, az iskolai lövöldözések esete, hogy nem torzít túlságosan, ha általánosítunk:
az elkövetők nagy része maga is valamilyen bántalmazás áldozata - feltételezések szerint a tizenhároméves diák elkövető például iskolai zaklatás áldozata, még halállistája is volt.
A családi háttér is mindig egy fontos szempont, az elkövetők közül sokan diszfunkcionális, bántalmazó családból származnak, de ez nem feltétlenül van mindig így, az is lehet, hogy szerető családja volt az elkövetőnek. Önmagában ezek a környezeti tényezők általában nem vezetnek ilyen súlyos tragédiáig, a legtöbb elkövető esetében fennáll valamilyen mentális zavar, gyakori a kezeletlen depresszió, esetleg komplex személyiségzavar, de tudatmódosító szerek használata sem kizárt - ezekben az esetekben a médiafigyelem vágya is szempont lehet.
Egy nárcisztikus potenciális elkövető pontosan tudja, hogy egy ilyen hírről beszámol a sajtó és a torzult világképe szerint ez számára kecsegtető lehet.
Amikor egy ilyen súlyos tragédia történik, érthető a környezet reakciója, hogy szeretne a miértekre választ kapni, ezzel biztosítva magának egyfajta hamis biztonságérzetet, hogy ha tudja mi volt a kiváltó ok, akkor pontosan tud védekezni is ellene és legközelebb ez már nem fordulhat elő. Sajnos ez nem ilyen egyszerű, hiába van sajnos egyre nagyobb mintánk. Ha az elkövetőket és motívumrendszerüket akarjuk vizsgálni, amit biztosan kijelenthetünk, az az
az ilyen esetek háttere mindig összetett és hasonló háttérrel rendelkező, hasonló mentális zavarral küzdők nem követik el azt a tettet, amit egy másikuk igen.
Az elmúlt években többen is figyelmeztettek, hogy számítani lehet a hasonló tragédiákra, hiszen gondoljunk csak bele. Az elmúlt évek extrém megterhelést jelentettek, járvány, karantén, veszteségek sorozata, háború, infláció - ez kontrollvesztettség a tetőfokon, folyamatos stressznek vagyunk kitéve, mindez pedig csak meríti az érzelmi tartalékainkat. Nem csoda, hogy egyre több az agresszió, sőt az erőszak még az egészséges személyiségszerveződésű egyének között is, aki pedig küzd valamilyen elakadással, esetleg kezeletlen zavarral, azok esetében megnőhet a valószínűsége a különböző erőszakos cselekedeteknek.
Az agresszió az emberi természet része, ösztönös, az pedig, hogy közösségben, társadalomban élünk, ennek normáit betartva, az ösztöneinket kordában tartva egy civilizációs, tanult képesség. A normák határainak átlépése vagy betartása nem vagy nemcsak intelligencia kérdése, ebben nagy szerepet játszanak a környezeti szempontok is. A „gyengébbek, a mások bántása" esetében pedig mindig kulcsszerepe van a hatalomnak, az ezzel való visszaélésnek. Kiirtani vagy megszüntetni nem tudjuk az erőszakot és a bántalmazást, az mindig az életünk része lesz, ettől még a prevenciós munka nem állhat meg.
Prevenciós lépések között első kéne legyen a családok számára állami támogatással elérhető diagnosztikai és terápiás ellátások ismertetése és könnyű hozzáférése, ahogy a prevenciós hálózatban dolgozó szakemberek, például védőnők folyamatos képzése is. Persze először egy átfogó szemléletváltás is szükséges lenne, ami a mentális egészségünket illeti. Jelenleg azonban a szülők elég nehéz helyzetben vannak, a legtöbbnek fogalma sincs, hogy hova érdemes fordulnia a kérdéseivel, elszomorodva látom azt a jelenséget is, hogy reflex-szerűen kérnek segítséget a szülők Facebook-os anyuka csoportokban más, laikus anyáktól, mint hogy telefonálnának a körzeti szakszolgálatba. Ha azonban ez utóbbit teszik is, jó esetben heteket kell várniuk a konzultációra, a legtöbb esetben pedig nincs sem megfelelő eszköz vagy szakember a gyerek vizsgálatára. Amire eljutnak a megfelelő, komplex kivizsgálásra, ha eljutnak egyáltalán, pedig jellemzően késő és a gyerek már sokkal rosszabb állapotban van. Jelenleg sajnos nincsenek jó kilátások, ha nem nézzük komplexen az ilyen eseteket és nem ismerjük el a problémát, akkor a helyzet csak rosszabb lesz.
