Utazás Bagdadba 17 év háború után - befejező rész

Irakban feltűnt, hogy a gyerekek ugyan úgy rosszalkodnak a játszótéren, mint nálunk. Fagyizva, hangoskodva rohangásznak este miután alábbhagyott a rekkenő hőség. Egy normális, egészséges társadalom képe körvonalazódott ki előttem. Sehol szivárványos zászlók vagy LMBTQ-propaganda. Sejtettem, hogy helyi barátaim előbb utóbb szóba hozzák a témát, így is lett...

A nyolcadik századi híres arab költőről elnevezett Abu Nuwas utca egyik kis éttermében ültem két iraki barátommal, akik a kormánynak dolgoznak. A Tigris-parti étteremben talán a világ legjobb kebabját tálalták fel az egyszerű viaszosvászonnal letakart asztalokon. A húst a helyben sütött pitával fedték le, hogy ne hűljön ki, amíg neki nem látunk. Ekkor kaptam a kérdést:

„Mi az ördög folyik ott nálatok Európában? Mi mindig is felnéztük Németországra, Angliára, Franciaországra, ahol erős volt az ipar, stabil a politika és az emberek egy szabad, normális életet tudhatnak magukénak. Mi ez a téboly most az LMBTQ-val és a nemváltó műtétekkel?"

Mielőtt válaszolhattam volna a másik barátom is bekapcsolódott, aki családapa és döbbenten olvasta a tizenéves, fiatalkorú amerikai lány esetét, aki fiú akart lenni és ezt a szülei sem tudták megakadályozni. levetette melleit, hormonkezeléseket kapott, miközben szülei lelkibetegek lettek. „Majdnem elsírtam magam, amikor ezt olvastam, ez maga az őrület." Hát valóban az... Kénytelen voltam elmesélni az LMBTQ lobbi agresszív terjeszkedését, az iskolákba, sőt óvódákba látogató „drag-queen" „civileket", akik most hülyítik a gyermekeket nyugaton. Persze elmeséltem, hogy nálunk van egy gyermekvédelmi törvény, ami most Európa mumusává tett minket. Az irakiak jól informáltak, a helyi lapok, internetes portálok ugyanúgy átveszik az érdekes híreket, ahogy ezt mi is tesszük odahaza. Persze, hogy képben vannak az európai bolondériáról, amit egy agresszív kisebbség erőszakol a normális többségre.

„Nem azzal van a baj, ha valaki meleg, az mindig is volt és lesz" - kortyolt teájába egyik barátom - „a gond az, ha a gyerekeinket akarják valamire ránevelni, ami beteges, mert ez a transzőrület meg száz valahány nem, amit kitaláltak szerintem az. Ha ezt itt megpróbálnák, annak nem lenne jó vége."

Ebben én is biztos vagyok... Elnéztem a gyermekeket, akiket az esti, hűvös levegőben hoztak le a játszótérre, hogy kitombolják magukat. Ugyan úgy hintáztak, mászókáztak és rosszalkodtak, mint a magyar kicsik. Eszembe jutott egy véletlen találkozásom egy New Yorki tanárral, aki a jordániai Ammanba költözött családjával és ott dolgozik angoltanárként. „Azért jöttem ide, hogy a gyerekeim normálisan nőjenek fel. Ne lőjék le őket az iskolájukba és ne akarják rábeszélni őket, hogy váltsanak nemet." Nem tudtam nem megérteni... A kelet kezd lesajnálni minket a szivárványos téboly miatt, szánakozva nézik a transzsportolókat és az egész szemfényvesztést, az ellányosodó fiúkat, a katonaság megszűnését, a politikai korrektség ördögi körét...

Irakban volt több háború, polgárháború, Iszlám Állam, de a Tigris és az Eufrátesz között mindig helyreáll a béke, mintha csak ezek ősi folyók nemcsak a termőföldeket, hanem a nyugalmat és a normalitást is éltetnék.