Hosszabban: elgondolkodtató, hogy ez a néhány száz ember, aki magát kinevezi baloldali értelmiséginek, mennyire rajong a kultúrharc iránt. Valósággal triggereli őket minden valós vagy vélt kormányzati térfoglalás.
Aztán jönnek a hisztizések, nyílt levelek, az elhatárolódások, a nyilvános siránkozás.
"Tegnap rendeltem utoljára a Bookline-on, ma vásároltam utoljára a Libriben."
Aztán: most itt mi közösen fogadjuk meg, hogy ezentúl nem vásárolunk a Libriben. Aztán: nem fogom a könyveimet odaadni a Librinek. Aztán: a jobboldal elveszi tőlünk a kultúrát, pedig ezek nem tudnak írni, meg olvasni sem.
A tophumoristától, Péterfi-Novákon át Vásárhelyiig megy a zászlólengetés, könyvégetés, barikádozás, önsajnálatba hajló nyavalygás.
De mi történt valójában?
Az MCC többségi tulajdonosa lett a Librinek.
Ennyi.
Onnan nézve meg: na, eddig és ne tovább, Szodoma és Gomorra és Orbán.
A nagy haragvókat az nem zavarta, amikor az övék volt. Akkor jó volt minden.
A nagy felháborodók most sem az eladóra háborognak, hanem a vevőre. Enyhén nonszensz.
Azt mondják, majd ezentúl máshol adják ki a könyveiket. Vagyis ezzel azt is mondják, hogy pluralizmus van a könyvpiacon. Mi is akkor a gond?
A gond: gyűlölnek.
Hogy annyira, de annyira szeretnek gyűlölni. Jobban szeretnek gyűlölni, mint ahogy magukat szeretik.
Szar lehet nekik.
De vannak számukra pozitív fejlemények:
lányok-srácok, kérjétek meg Alexet, vegyen nektek egy Illibrit!
Világ illibristái egyesüljetek!