Bohár Dániel: Mire büszke a dollárbaloldal

Vajdahunyad vára előtti füves terület

Nemcsak a pénz nemzetközi, hanem az eszme is.

Néztem a Pride-on készült fotókat, amelyeket a baloldali politikusok töltöttek fel a különféle közösségi média felületeikre. Volt itt szivárványos arcfestés, szivárványos zászló, szivárványos minden. Ezek ugyanazok a politikusok, akik mindennel képesek pózolni, de tényleg mindennel, csak a magyar zászlóval nem. Attól valamiért nagyon ódzkodnak. Talán nem érzik annyira magukénak.

Azt már tudjuk jól, hogy a hazai baloldal finanszírozása külföldről érkezik, úgy fest, hogy nemcsak a pénz, hanem az eszme is. Nyugaton már bevett gyakorlat, hogy

baloldali politikusok, mintha kötelező lenne, kivonulnak a Pride-ra és ott szelfizve mutatják, hogy mennyire borzasztóan elfogadók.

(Szabó Tímeáról sok minden eszembe jut, de az elfogadás pont nem, viszont ez most más téma.) Szóval a politikusok ott vannak és valójában álszent módon csak a politikai pecsenyéjüket sütögetik. Ugyanez a helyzet Magyarországon is. Most őszintén! Egy Kunhalmi Ágnest vagy Gelencsér Ferencet hol érdekelnek az lmbtq emberek jogai vagy lehetőségei? Sehol! Az égvilágon sehol! Ők a Pride-ra is azért mentek, hogy a következő választáson hárommal több szavazatot kapjanak és végre megdicsérje őket a globalista megrendelő, hogy csináltak is valamit. Három fotót.

A Momentum egyébként vélhetően havi elszámolásban van, mert a héten még kordont is bontottak a 38 fokban, miközben a kormány kihelyezett kormányülésen volt Sopronban. Vagyis az akciónak nettó semmi értelme nem volt és senkit nem is érdekelt, de a megrendelőnek produkálni kellett. Így történt ez a Pride esetében is.

Úgy hiszem, hogy a baloldal sokkal sikeresebb lehetne, ha valóban olyan "büszkeséget" tűzne a zászlajára, amivel a magyar ember többsége is tud azonosulni.

Nem szeretnék tippet adni nekik, én csak a baloldali szavazókat sajnálom, mert bizony ők sokkal többek érdemelnek ezeknél.