Georg Spöttle: Handzsár és fürdőruha ellenőr

Amíg mi a „handzsárt" már csak múzeumokból ismerjük, vagy az „Egri Csillagok" csodás történetéből, addig itt Ománban a presztízs és a férfiasság jelképe. Ez igaz a szomszédos Jemenre is, ott még helyi kollégáim TV-s bejelentkezéseknél is viselik.

Habár ott „dzsambia" a neve a görbe, ezüstberakásos tőrnek. Gyönyörű darabokkal találkoztam a világhírű nizwai bazárban, ám az árakra rákérdezve hamarosan rájöttem, hogy sem presztízsben, sem férfiasságban nem lesz részem, mivel gyönyörű ezüsthüvelyű fegyver ára 150-200 ezer forint között mozog. Elnézve a szép kidolgozást és hogy milyen sok munka van benne ez érthető is. A pénteki nagypiacra már érdemes reggel hat óra körül kimenni, még mielőtt beköszönt a nagy forróság és olyankor még van parkoló is.

A „Souq" azaz a bazár itt nem csak arról szól, hogy turisták vásárolnak nagy alkudozás közepette némi szuvenírt, hanem itt családok vásárolnak be húst, zöldséget, gyümölcsöt a hétvégére, amely itt péntekre és szombatra esik.

A datolyanagykereskedők is itt kötik meg üzleteiket és a piac elmaradhatatlan része az állatvásár. A jószágokat tulajdonosa körbe vezeti miközben kiabálja az árát is. Mire tesz egy kőrt a vásártéren már akad is vevő, de van, hogy valaki rá is licitál és ekkor egy kis „hálistenkedés" után belecsapnak egymás tenyerébe és az állatka egy pick-up platóján már utazik is új otthonába. Szépen bánnak az állatokkal mert értéket képviselnek és a helyiek életének részei. A gyerekek is ott vannak a szülőkkel és izgatottan figyelik az eseményeket, hiszen néhány év és már az ő feladatuk lesz az állatok eladása vagy beszerzése. Kamasz fiúk komolyan lesik apjuk minden szavát, senki nem nyomogat mobiltelefont. A virtuális helyett itt a valódi életet élik. Pedig kaphatóak a legújabb modellek, akárcsak nálunk, de nem az tölti ki az életüket. Így van az öltözködéssel is. Mindenki kivétel nélkül a hosszú fehér „dishdasát" hordja és a „kuma" nevű kerek sapkát vagy turbánt. Ha valakit farmerban és pólóban látsz az vagy én vagyok, vagy egy másik turista. A plázákban ott vannak az ismert márkák, de valahogy az omániak jobban szeretik a tradicionális öltözetet.

Ha azt hinnétek, hogy a sivatagban nincsen strand, hát tévedtek, mert nem messze a nagy bazártól, a Grand Plaza tövében ott a csúszdapark.

A 7500 forintos belépő tudatja veled, hogy a strand egy ritka dolog a sivatagban és meg is kell fizetni. Mielőtt kimentem két magyar lánnyal azért érdeklődtem a fürdőruha kódról is mivel egy iszlám országban vagyunk, ahol a nők nagyon komolyan veszik a „hidzsáb" és a „nikkáb" videlését. Utóbbi, a szemek kivételével teljes arcukat eltakarja. Egy barátságos úr elmagyarázta, hogy térd alá érő sportnadrág vagy cicanaci és egy bővebb póló kell a külföldi hölgyeknek is. A helyi sportboltban szinte fillérekért árulták a francia nemzeti válogatott mezeit és cicanaciból sincs hiány szóval nem volt akadálya a pancsinak. Belépéskor azonban a biztonsági őrnek be kell mutatni a magaddal hozott ruházatot, férfiak sem viselhetnek fecskét vagy túl kicsi úszónadrágot, hanem sortot kell hordani. Viszont a hideg hullámmedence igazi élmény a 43 fokos hőségben.

Az olajnak és a jó vezetésnek hála Omán gazdaságilag nagyon erős. A real értéke duplája az amerikai dollárénak, ergo egy realért két dollárt kell fizetni. Turistaként olyan árakkal számoljunk az éttermekben, mint otthon, viszont egy utcai kebabosnál már egy ezresért jól laksz. Az ország rendkívül tiszta és nagyon biztonságos, a helyiek pedig mindent megtesznek, hogy jó hírét vidd hazájuknak.