Szombat délután láttam egy interjút, amelyet Szoboszlai Domonikkal készített az angol bajnokság hivatalos oldala. A Liverpool játékosa arról beszélt hosszasan, hogy ő "imád magyar lenni" és azzal sincs semmi gondja, hogy magyarként többet kell bizonyítania, mintha angol, spanyol vagy olasz lenne.
Szoboszlai Dominik minden alkalmat kihasznál, hogy megemlítse, mennyire fontos a hazája és mit jelent neki a kapitányi karszalag a válogatottnál. Dominik egy igazi példakép. Egy hazafi szupersztár, akinek a helyén van a szíve.
Egy egészséges gondolkodású ember pontosan olyan, mint Szoboszlai Dominik, ugyanakkor sajnos Magyarországon nagyon sok olyan véleményformáló van, aki büszke(!) arra, hogy külföldön letagadja a magyarságát. Ez annyira abszurd, hogy nehéz is higgadtan gondolkodni róla.
Az egyik "kedvencem" Para-Kovács Imre, aki korábban arról beszélt a Klubrádióban, hogy ő külföldön mindig románnak mondja magát. Mert állítása szerint "Románia egy polgári demokrácia", miközben Magyarország diktatúra.
Szomorú vagyok, hogy vannak olyan emberek Magyarországon, akik inkább letagadják a magyarságukat. Nem találkoztam még hasonlóval, pedig elég sok helyen jártam már a világon és elég sok emberrel beszélgettem.
A nemzeti büszkeségnek minimumnak kellene lennie.
Ahogy a hazai baloldalnak köszönhetően semmi nem az, így sajnos ez sem.
Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk! A világ legcsodálatosabb nemzete a miénk.