Vajon miért zavarja a 444-et, ha valaki bírálja az Örkény Színházat?

Házi dolgozat a színház világáról egy színházszerető tollából.

A föllibbenő függöny varázsát mindig izgatott várakozás előzi meg.

A türelmetlenül fészkelődő, cukorkás zacskóval babráló, a darabról impulzívan sutyorgó nézőtömeg diskurzusából elcsíphet az ember egy-egy kósza félmondatot, ha jól figyel. Egyesek a színészgárdát méltatják, míg mások – kortárs darab esetén – a cselekményt találgatják, Kosztolányi Édes Annájánál a virgonc gimnazisták arcát a TikTok változatos videóinak fényvilága világította meg.

Vitathatatlan tény, hogy a színházlátogatók többsége egy előadás során olyan élményre vár, amely magával ragadja őt és kizökkenti a túlzsúfolt, stresszel és szorongással átitatott hétköznapokból. Természetesen a szünetben, vagy a színházterem elhagyása után terítékre kerülnek a cenzúrázatlan vélemények. Megeshet, hogy egy előadást – akár ugyanabból a baráti körből – többen is megnéznek, mégis más-más véleményt formálnak róla. A látott darab valakinek tetszik, valakinek nem.

Ha türelemmel és mély tisztelettel tudják fogadni a másik gondolatát, hamar túljutnak a könnyen jött válságon, ám előfordulhat, hogy a nézetkülönbség perlekedéssé fajul és igazuk bizonyításáért akár vérre menő harcot is vívnának.

Ami engem illet: szubjektív véleményt megosztó, nem kifejezetten színházszakmai „kritikus" próbálok lenni. Hiszen a színházlátogatók nagy többsége sem szakmakritikus szemmel nézi az előadást. Mint a műfajt szerető ember, kötelességemnek érzem, hogy hozzászóljak a teátrumokban zajló darabokhoz, eseményekhez és tájékoztassam erről olvasóimat. Amennyiben tehát egy élmény szöget üt a fejemben és kérdéseket vet fel, boncolgatni kezdem. Így tettem Kosztolányi Dezső Édes Annájánál is.

A darab egy pontján Vizynéék unokaöccsét játszó színész magas sarkúban, harisnyában, ruhában, kitömött mellekkel, erős sminkkel és parókában jelent meg a színpadon a melegbárok hangulatát keltve ezzel.

Joggal merül föl a kérdés, vajon Kosztolányi Dezső ismerte-e a melegbárok hangulatát, vagy művében tényleg csak egy egyszerű álarcosbálról írt? Tudvalevő ugyanis, hogy az álarcosbál lényege, hogy álarc mögé rejtsük valódi személyiségünket, ezzel szemben a melegbár éppen a valódi személyiségünk kibontakozásának adhat otthont.

Következésképp az álarcosbálon való megjelenést egyfajta coming outként értelmezni jelentős tévedésre, vagy akár szándékos rosszindulatra utalhat.

Ezzel pedig abba a hibába eshetünk, hogy nem csak magunkat és olvasóinkat terelhetjük hamis illúziókba, hanem tapasztalatlan fiataljainkat is.