Érdeklődve figyeltem a szerdai parlamenti felszólalásokat. Ukrajna uniós csatlakozásáról szólt a vita. A nemzeti oldal álláspontja egyértelmű, Ukrajna ebben a formában még nem áll készen arra, hogy az Európai Unió része legyen. Ezt diktálja egyébként a józan ész is, nem véletlen, hogy a magyar lakosság több mint 80 százaléka is hasonlóan gondolja.
A magyarok több mint négyötöde szerint Ukrajna még nem érett az EU-tagságra.
Nem kell politikai éceszgébernek lenni ahhoz, hogy valaki észrevegye, ebben a témában az Ukrajna minél gyorsabb EU-csatlakozása melletti kiállás nem a nyertes álláspont. Márpedig meggyőződésem, hogy a politikának az emberek többségi akaratát kell képviselnie.
Éppen emiatt merült fel bennem a kérdés, hogy miért mond olyat valaki, ami a magyar emberek elsöprő többségének véleményével ellentétes?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Ukrajna EU-s csatlakozása Európának rossz, viszont az Egyesült Államoknak jó. És kik pénzelik a hazai baloldalt? Pontosan, az amerikai baloldal. Tehát amikor a DK-s Arató Gergely beszél a parlamentben, akkor ő lényegében az amerikaiak parancsát teljesíti, megdolgozik a dollárokért, amiket kaptak. Azt viszont magam sem gondoltam, hogy ennyire átlátszóan képesek ezt művelni.
Ugyanezt támasztja alá az a hisztéria, amelyet a minap csaptak a szuverenitásvédelmi törvény miatt. A jövőben 3 év börtön jár annak, aki külföldről érkezett pénzzel akarja befolyásolni a magyar választásokat. Ha nem érintené ez a baloldalt ennyire érzékenyen, akkor csendben lennének, nem ez történik. Azóta is őrjöngenek, hiszen ezzel rengeteg forrástól esnek el.
Hiába kapnak tengernyi pénzt, észt abból nem lehet vásárolni.