Személyes tapasztalatokon alapuló élménybeszámoló következik.
Abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy az átlagosnál sokkal többet találkozom baloldali politikusokkal, és mindezt már több mint egy évtizede teszem. Vagyis van némi tapasztalatom, hogyan változott a viselkedésük a folyamatos kétharmadok hatására.
A Parlamentbe április után frissen bekerülő balosokkal kezdeném. Ezek többsége momentumos, de van köztük párbeszédes és hasonló, valódi támogatottsággal nem rendelkező „politikus”. Lesújtó a véleményem. Ez az újgenerációs baloldal borzasztó. Úgy viselkednek, mintha legalábbis lenne bármilyen teljesítmény mögöttük. Úgy járnak az Országgyűlésben, mintha a 18. kormányukat alakították volna már meg, valójában pedig azt sem értem, hogyan kerültek be a Parlamentbe.
Nem emlékszem arra, hogy korábban lett volna bármikor olyan szakasza a hazai politikai életnek, amikor ennyire alacsonyan volt a baloldal intellektuális állománya.
Lehet sok mindent mondani a régi szocikról, de mondjuk egy Hiller István egymagában magasabb nívót képvisel, mint a teljes Momentum-frakció.
A baloldal azért veszít folyamatosan, mert képtelen emberi hangon megnyilvánulni. Az arrogancia és az üvöltözés ugyanis nem része a magyarok által jóérzéssel befogadott kultúrának.
Ameddig ezek képviselik Magyarországon a baloldalt, addig Orbán Viktornak fogják hívni a miniszterelnököt. És ebben a legszebb az, hogy a balosok minősége nem javul, hanem egyre rosszabb.
Mondjuk hazánk érdeke szempontjából addig jó, ameddig ezek ott vannak, ahol most. Sehol.