Bohár Dániel: Napsütéses baloldali szenvedés

Mit akar a baloldal Budapest főbb terein az üresen tátongó standokkal? Bevallom, én sem tudom.

Az első igazán nyári hétvégén nem is vágyik másra az ember, hogy az egyik budapesti piac előtt leszólítsák egy Dobrev Klára arcát ábrázoló stand mögül. A beszélgetés nem tartott sok ideig, mert amikor a hölgy érzésem szerint kódolta, hogy nem én vagyok a potenciális DK-szavazó, akkor gyorsan be is fejezte mondandóját. Szóval azt sem tudtam meg, hogy mit kellene aláírnom, és az a helyzet, hogy azóta sem tudom.

Annyit látok, hogy a fővárosban különféle helyeken különféle baloldali pártok gyűjtenek aláírást. Talán nem túlzó azt mondani, hogy szeretek a politikával foglalkozni, sőt elég sokat is foglalkozom vele, ahogy a híreket is gyakran olvasom, viszont fogalmam sincs, hogy a baloldal most éppen mit erőlködik?!

Annyit látok és tapasztalok, hogy túlságosan hosszú sorok egyetlen helyen sincsenek a standoknál, ebből feltételezem, hogy ez az akció nem igazán sikeres. És nyilván nem is lehet az, hogyha még egy hardcore politikafogyasztó ember sem tudja, mi ez az egész.

Ezeknek az aláírásgyűjtéseknek általában kettő céljuk van. Az egyik, hogy egy üggyel képesek legyenek tematizálni a közbeszédet. Na, ez egyáltalán nincs meg. A másik pedig az adatgyűjtés. Ugyanis nemcsak egy aláírásról van szó, hanem több személyes adat megadásáról, amelyet választásoknál fel tudnak használni. Annyira ez sem működhet, hiszen alig van valaki, aki ezeket aláírja.

Oké, a standolás nem megy nekik, akkor legalább a tüncikézéssel meg tudják szólítani az embereket, nem? Nem! Pénteken megint tüntetni hívta az embereket a baloldal, ami annyira jól sikerült, hogy legalább ezren lehettek. Egy 2 milliós fővárosban.

A magyarok érezhetően nem kérnek a baloldalból semmilyen formában. Mondjuk érthető, hogy nyáron szívesebben van az ember a Balatonon, mint egy balos tüncin. Még akkor is, hogyha a baloldal azt hazudja, hogy megfizethetetlen a magyar tenger.