G. Fodor Gábor: Orbán Viktor a baloldaliak célkeresztjében

Érdekes fejleményeknek vagyunk tanúi. A baloldalon most nem legyőzni akarják Orbánt, hanem meg akarják érteni. (Csak zárójelben teszem hozzá, ha megfordították volna a sorrendet, először megérteni akarták volna és aztán legyőzni, talán ma előrébb tartanának). Szóval, az elmúlt fél évben három könyv is megjelent azzal a szándékkal, hogy na már most itt a megfejtés, megértettük Orbán Viktort.

Könyvet írt Orbánról Szelényi Zsuzsa, Stefano Bottoni és egy bookazine (magazin alakú könyv) formájában ugyanezt a célt tűzte maga elé Lakner Zoltán és szerzőtársa Tóth Ákos is. Egy a rendszerváltáskor még a Fideszben politizáló, majd Együtt-mozgalom alapító, CEU-s "demokráciakutató", egy olasz-magyar történész és a baloldal liebling-elemzője, most főszerkesztő, illetve az ő szerkesztőtársa feszül neki a témának, hogy leírják, miért is van az, ami van.

A megértés szándékával könyvet írni legitim törekvés. A kutató meg akarja érteni a folyamatokat, feltárja a mélystruktúrákat, a sikerek és kudarcok mozgatórugóit, magyarázatát és így tovább. Szerencsés esetben többek leszünk általa, mert megértünk valamit a nagy egészből. Szerencsés esetben.

De elég csak egy pillantást vetnünk a címekre, hogy lássuk, itt más a helyzet. "Csak amit hallani szeretnél - Orbán és egy megvezetett ország". "A szétzilált ország. Hogyan bontotta le Orbán Viktor a demokráciát?". "A hatalom megszállottja. Orbán Viktor Magyarországa".

A címek már megfejtések, de vajon megértések is?

Azt gondolom, hogy ezek a könyvek egy trauma termékei. Egész pontosan egy trauma feldolgozásának a melléktermékei.

A baloldal szétesése, győzelmi esélyeinek elvesztése a sokk, a trauma pedig az, hogy ez most már így marad. Nekik is az Orbán-korszakban kell leélniük az életüket és az "esélyszint" a változásra a nullához konvergál.

Gondoljunk csak bele, ezeknek az embereknek az aktív életszakaszáról van szó, és be kell könyvelniük, hogy ez az ő életükben most már így lesz, és erre kell berendezkedni. Innen a frusztráció és a gyűlölet. Ezért ezek nem is igazi megértési kísérletek, hanem még mindig csak gyűlöletmegközelítések. A szerzők úgy viselkednek, mint a gyerekek, akik tehetetlen dühükben csapkodnak. Csak mivel ők értelmiségiek, ezért ők könyvet írnak és nem a gyerekszobát verik szét. De az eredmény ugyanaz.

A szétzilált ország című könyv leleplezi, hogy a látszólag ideológiák mentén zajló politika miként szolgálja valójában egy szűk kör egyéni érdekeit és meggazdagodását. A hatalom megszállottja szerzője bemutatja, hogy Orbán főszereplésével a magyar politikai elit egy ugyan tökéletlenül működő, de mégiscsak demokráciát cserélt le egy folyamatosan radikalizálódó tekintélyelvű rendszerre. A megvezetett ország szerzői pedig érzékletesen, sok képpel és szórakoztatóan mutatják meg az Orbán rendszer testét, állagát, működését, szerveit, vágyait. A közeget, amiben otthonosan mozog. Gátlástalan, falánk, önző és hazug természetét. Mindenre kész válaszainak ravaszdi bölcsességét. Hamis mosolyának hosszú és tanulságos történetét.

Ezek a szándékok és törekvések.

Az a gyanúm, így nem fog menni. Se a megértés, se a remény visszaszerzése, se a valamikori győzelem.

Ezek az értelmiségiek ott a másik oldalon még mindig azt hiszik, hogy okosabbak. Hogy itt a jobboldalon csak hülyék vannak és ők az ész és ők a morál. Az ész és a morál a dolgok természete szerint nem veszíthet. Ha pedig mégis elbukik, akkor ott galádság van, galádságnak kell lennie. Csak így őrizhetik meg önképüket, hogy ők a tévedhetetlenek, az okosak, a bölcsek, a morálisak, az igazságosak, a méltányosak, a műveltek, a demokraták, a kifinomultak, az européerek és így tovább.

Így elviselhető számukra a kudarc. Az életük kudarca.

Hogy amiben hisznek, amit képviselnek, amit ők maguk is győzelemre akartak segíteni, az elbukott és megbukott.

Nem bennük van a hiba, hanem a galádság a probléma.

Fel sem teszik - legalább maguknak a kérdést - hogy mi van akkor, ha nekik nincs igazuk, ha ők látják rosszul, ha ők nem tudják jól, ha bennük van a hiba. Akkora gőg van bennük, hogy szerintük még azt is ők értik meg jobban, amiről nincs információjuk, amit rendre félreértenek, amit csak gyűlölni tudnak és ami időről időre megsemmisítő vereséget mér rájuk és mindarra, amiben talán hisznek.

Bár nyilván én nem tudhatom, mivel nem vagyok baloldali értelmiségi, de nekem úgy tűnik, mintha Orbán sikerének titka mégse az lenne, amiről ezek a könyvek szólnak. Talán egy sokkal egyszerűbb motívumról van szó. Ha valaki végignézi Orbán politikai pályafutásának elmúlt több mint harminc évét, talán feltűnik, hogy Orbán mindig "harap". Orbán győzni akar. Mindig győzni akar és tényleg minden meccset meg akar nyerni.

Ehhez viszont el kell végezni a munkát. Ennyire egyszerű.

(A szerző az Orbán-szabály könyv szerzője)