Gyászolva ünnepelni – Hogyan lehet megélni így a karácsonyt?

A karácsony különösen nehéz lehet azok számára, akik veszteséget éltek át és gyászolnak az ünnepi időszakban.

A karácsonyi időszak idilli esetben a pihenésről, meghittségről szól, a szeretteinkkel együtt töltött időről, mely lehetőséget ad az év végén feltölteni kimerült érzelmi raktárainkat és újult erővel, lendülettel neki kezdeni az új évnek. Az idilli állapot azonban keveseknek adatik meg, a naptári év vége kevés esetben adja meg a lázárás valódi élményét és a karácsonyi időszak sokszor elvárásoktól terhes, melyeknek való megfelelni vágyás semmiféle feltöltődést nem eredményez. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik nem rég éltek meg valamilyen veszteséget vagy estek át nagyobb változáson. Szakítás vagy válás után, egy szeretett személy elvesztését vagy vetélést gyászolva, költözés után karácsonyozni, esetleg az első karácsonyt tölteni egy új élethelyzetben, otthonról kirepült gyerekek vagy távolra költözött családtag nélkül, nehéz, tele lehet vegyes, akár egymásnak ellentmondó érzésekkel.

A hiány érzése ebben az időszakban felerősödhet, az ünnep és a hozzá fűződő elvárások miatt az érzések elfojtására a törekvés csak még inkább nehezítheti a helyzetet.

A gyászból való kiút nehéz és fájdalmas, az pedig nehezíti ezt az utat, hogy a gyász összetett, bonyolult érzelmi állapotát sok mítosz övezi, melyek nem segítenek a gyászmunkán. Sok esetben kicsinyítjük, bagatellizáljuk és hasonlítgatjuk a gyászunkat másokéhoz, mintha a gyásznak lenne egy mértékegysége, esetleg mérlegre lehetne tenni az érzést, mely egy kiskutya vagy egy nagymama elvesztésével jár. Minden kapcsolat egyedi, éppen ezért a hozzájuk fűződő érzelmek, így az elvesztésük miatti gyász is az. Nem lehet őket összehasonlítani, relativizálni, ezzel csak az érzelmek érvénytelenítését érjük el.

A karácsonyi időszak, az ünnepi szokások minden családban egyediek, ezek a szokások, rituálék, mintegy fugaként kötik össze a családot és annak tagjait.

Amikor egy nagy változás áll be a család életében, akár haláleset, akár kötözés, válás vagy más miatt, ezek a szokások is változáson esnek át, minden változás pedig magában hordja a gyász összetett állapotát: valami, ami eddig jelen volt, már nincs, vagy nem úgy van, ahogy eddig volt.

Újra kell tanulni a rutinná vált és ezáltal biztonságot adó helyzeteket, ami bizonytalanságot és a kontroll elvesztésének érzését hozza magával. A karácsony pedig, ami az egyik legfontosabb ünnep a legtöbb család életében tele van ilyen szokásokkal, apróságokkal, ezért ez az időszak felerősítheti a hiány érzését, a gyászmunka során gyógyuló sebek ilyenkor jobban fájhatnak.

Éppen ezért fontos ebben az időszakban – is – a megengedés gyakorlása, mely egy részben az elvárásokon való lazítást is jelenti. Nem baj, ha pont azt a sütit nem készítik el, ha más díszek kerülnek a karácsonyfára, a meghittség nem azon múlik, hogy melyik nap van fadíszítés. Emellett pedig szabad megélni azokat az érzéseket, amelyeket az ezekből a változásokból fakadó frusztráció okoz. Szabad beszélni róluk, kifejezni őket, szabad emlékezni is, az elhunyt vagy messze élő szeretett személyről valamilyen módon megemlékezni, egy gyertya vagy egy fénykép segítségével helyet adni neki a családi körben, elkészíteni a kedvenc ételét, vagy az ő receptjéből dolgozni. Költözés vagy válás után szabad a régi szokásokat megtartani, esetleg az új élethelyzetre formálni őket. És persze szabad kifejezésre juttatni az érzéseket és kérni segítséget vagy egy kis időt, csöndet, ha arra lenne szükség. A veszteség okozta hiánytól azt várni, hogy elmúlik, eltűnik az életből, túl nagy teher – a hiány marad, az általa okozott súlyt bírjuk majd el jobban. Még akkor is, ha ezt karácsonykor egy picit még nehezebbnek érezzük.