Ezek a nők minden este felmásznak az emeletes ágyukra, miközben egy férfi fekszik alattuk hálóingben

Egy új dokumentumsorozat leleplezi azt a „kegyetlen és szokatlan büntetést”, amikor transzfoglyokat női fogvatartottakkal egy börtönbe helyeznek el.

Az Independent Women's Forum készíti a „Kegyetlen és szokatlan büntetés: A női börtönök férfi hatalomátvétele” című sorozatot, amely epizódjaiban bennfentesekkel, börtönőrökkel és női fogvatartottakkal készült interjúkon keresztül mutatja be mindazokat a hatásokat és következményeket, amiket az a progresszív hozzáállás eredményezett, mely lehetővé tette, hogy a transzneműeket beengedjék a női börtönökbe. Az epizódok 5-10 percesek és ingyenesen elérhetőek az IWF YouTube csatornáján.

Az IWF projektje azzal a céllal született meg, hogy hangot adjanak azoknak a jelenlegi és volt női fogvatartottaknak, akiknek nem volt lehetőségük kiállni magukért ebben a helyzetben. 

Az IWF állást foglalt a nők és a lányok, valamint a női terek védelmében. Sajnálatos, hogy eddig nem volt más olyan nővédő vagy érdekvédelmi csoport, akik hajlandóak lettek volna hangot adni a női fogvatartottaknak, sőt bizonyos esetekben még aktívan dolgoztak is ellenük azzal, hogy lobbiztak annak érdekében, hogy férfiakat helyezzenek női börtönökbe, mindezt a tolerancia és a befogadás jegyében” 

– nyilatkozta Kelsex Bolar, az IWF munkatársa a Fox News Digitalnak, majd hozzátette: „Aki meghallgatja ezeket a történeteket, annak világossá kell váljon, hogy a transzok nők közé eresztésében nincs semmi toleráns vagy befogadó. Ez a gyakorlat valójában aktívan diszkriminálják a nőket."

Az egyik epizódban szerepel a Woman II Woman alapítója, Amie Ichikawa, aki korábban öt évig volt bebörtönözve Kalifornia egyik legnagyobb börtönében. Amíg a nő szabadságvesztését töltötte, ebbe a börtönbe szállították át Richard Masbruch elítélt erőszaktevőt, aki transz nőként azonosította magát, és a "Sherri" nevet választotta magának. Ichikawa elmondása szerint a tudat, hogy egy elítélt férfi erőszaktevő van abban az intézményben, ahol ő nem tudja megvédeni magát, egy kész „merénylet volt a mentális egészsége” ellen és hiába jelezték az ott dolgozóknak aggodalmaikat, azt gondolták róluk, hogy mindent beképzelnek és hazudnak. 

Bolar, aki Andrea Mew-vel közösen készítette a sorozatot, elmondta, hogy az első epizódban egy olyan volt női rab fog szerepelni, akit ugyanabban a cellában helyeztek el, mint egy transznemű rabot.

Ezek a nők minden este felmásznak az emeletes ágyukra, miközben egy férfi fekszik alattuk hálóingben. Ez kívülről elképzelhetetlen, felfoghatatlan állapot”

 – mondta Bolar. 

"Igazán durva pár év volt, folyamatosan csak zárt ajtókon kopogtattam, még a saját társaim körében sem kaptam valódi támogatást, pedig sokan közülük Kalifornia államban olyan szervezeteket vezetnek, amelyek a társadalmi igazságosság színterén működnek, és egykor a nőket is támogatták. A börtönök és a nők teljesen magukra maradtak ebben a helyzetben” – mondta Ichikawa, majd hozzátette: 

A média ebben a témában nagyon elfogult, egy-két kiragadott esetet mutatnak be, amelyek során könnyű a transznemű rab mellé állni, de ki fogja megkérdezni a női fogvatartottakat, hogyan vélekednek ezekről a szabályokról, és milyen hatással volt rájuk az, hogy kénytelenek voltak megosztani a tereiket ebben a kiszolgáltatott helyzetben biológiai férfiakkal?” 

A sorozat elkészülését nehezítette, hogy a volt rabok nagyon nehezen akartak megszólalni, ugyanis féltek attól, hogy véleményüket és saját tapasztalataikat vállalva később megtorlásban, esetleg erőszakban lenne részük és féltek attól is, hogy ha elveszítik a feltételes szabadságra bocsátási lehetőségeiket, hiszen tapasztalataik nem illeszkednek a progresszív, liberális politikai narratívához.  

Ichikawa megjegyezte, hogy a női foglyok több, mint 90%-a élt már át élete során bántalmazást, és kifejezetten veszélyeztetettek ezen a téren, amikor szembe kell nézniük a közös helyiségekben a biológiailag férfi szexuális bűnelkövetőkkel.

Az IWF azt tervezi, hogy a jövő héten dobja le az első epizódot, összesen öt epizóddal készülnek, és további interjúkat készítenek. Elkötelezettek abban, hogy hallassák a legelnyomottabb nők hangját, hogy az embereknek legyen rálátása erre a világra is és, hogy legyenek következményei ennek a bánásmódnak. Hogy pontosan meddig engedik nekik, hogy ezt a munkát végezhessék, arról csak találgatni tudunk.