Híres magyar nők, akiket muszáj ismerned

A közelgő nőnap alkalmából olyan híres magyar nőkre emlékezünk, akik beírták magukat a történelembe.

Teleki Blanka – a nőnevelés úttörője

Teleki Blanka 1806. július 5-én született az erdélyi Hosszúfalván. Édesanyja Brunszvik Teréz, az első magyar óvodák alapítójának húga volt. Telekit apja Martonvásárra küldte felesége nővéréhez, akinek köszönhetően a kor olyan jeles alakjaival került kapcsolatba, mint Döbrentey Gábor, Vörösmarty Mihály vagy Bajza József. Szobrászatot és festészetet tanult, Ferenczy István a tanítványa lett, aki nagy tehetségnek tartotta. 1846-ban alapította meg az első női tanintézetet 8-12 éves előkelő származású leányok számára. Intézményének első évében Deák Ferenc unokahúga volt ez egyetlen diákjuk, majd a következő évben már tizennégy lány tanult az intézményben.  Az intézmény diákjait olyan tanárok tanították, mint Leövey Klára, Vasvári Pál és Karacs Teréz. Teleki kiadványt adott ki 1848 áprilisában a nők egyenjogúsítása érdekében, azonban nem sokkal később be kellett zárnia az intézetet és Debrecenbe menekült. 1851-ben börtönbe zárták, ahonnan csak 1857-ben szabadulhatott amnesztiával. Ez után Párizsba költözött a testvéréhez.

Hugonnai Vilma – az első magyar orvosnő

Hugonnai Vilma 1847-ben született Nagytétényben, a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulója volt és az akkori szabályok szerint be is kellett volna fejeznie tanulmányait ezen a szinten, akkoriban ugyanis a nők Magyarországon nem tanulhattak tovább. Hugonnai Vilma azonban ezzel nem elégedett meg: érdekelték a természettudományok, húszas éveiben járt, amikor arról értesült, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak – 1872-ben lett az egyetem hallgatója. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, miután 1879-ben orvossá avatták. Amikor visszaköltözött Magyarországra, itthon diplomáját nem fogadták el, így orvosként nem, de szülésznőként dolgozhatott, miután szülésznői vizsgát tett. Hugonnai élete során folyamatosan részt vett az olyan mozgalmak, szervezetek munkájában, amelyek a nők egyenjogúságát tűzték ki céljaikként, az ő munkásságának köszönhető többek között, hogy 1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy a nők Magyarországon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak. A rendelet után újra kezdeményezte Zürichben szerzett diplomájának elfogadtatását, amelyet 1897 májusában el is fogadtak, Hugonnait ez után pedig Budapesten orvossá avatták. 

Slachta Margit – az első női képviselő

1884 szeptember 18-án született Kassán, lengyel származású felvidéki nemesi családba. Tanulmányait Kalocsán a tanítóképzőben végezte, ez után Győrben és Budapesten is tanított. Amíg apja 1908-ban Margit testvéreivel az Egyesült Államokba volt kénytelen kivándorolni, addig Margit itthon maradt, de a tanítást abbahagyta és szociális munkát folytatott. A Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte „munkásnőtitkári” tanfolyamra, ahonnan visszatérve már maga is egy nővédő szociális tanfolyam előadója lett és az év november 19-én az első volt azok között, akik beléptek a  Farkas Edith által alapított Szociális Missziótársulatba. 1915-ben szociális iskolát indított, majd március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette, amelynek neve később a Magyar Nőre változott – alcíme szerint A keresztény feminizmus lapja volt. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt  vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének, aminek tagja is lett, kicsit később Budapest I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé is választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. 

Vészi Margit – a női haditudósító

1885. április 25-én született Budapesten. Bihari Sándor tanítványaként festőnek készült, néhány külföldi és budapesti kiállításon szerepelt is műveivel, ez után kezdett foglalkozni újságírással. A Pester Lloyd és Az Est munkatársa is volt. 1906-ban hozzáment Molnár Ferenchez, de házasságuk hamar megromlott, 1910-ben elváltak, mivel Molnár bántalmazta őt, egy veszekedésük során még egy ujját is eltörte. Az első világháború alatt haditudósítóként tevékenykedett, majd a háború után Rómában, Firenzében és Berlinben is élt, Rómában közeli kapcsolatba került Puccinivel, akinek szerelmes leveleit később egy árverésen értékesítették. 1961-ben, önkezűleg vetett véget életének.