Tűrőképességük határára értek a kárpátaljaiak: Nagyszőlősön roma asszonyok estek neki a toborzóirodának

A néhány hete életbe lépett új katonakötelezettségi törvény után még durvább módszereket alkalmaznak Kárpátalján a „toborzás” érdekében. Az utcákról, a boltokból, a kertek alól viszik – némi túlzással – egyenesen a fontra az embereket. A nagyszőlősi roma asszonyok felemelték szavukat és kezüket a szervezett embervadászat ellen. Főleg miután az egészségesek mellett beteg férfiakat is besoroztak. Nem csoda, hogy a cigányok nekiestek a hadkiegészítő parancsnokságnak. Állítólag lövések is dördültek.

A cigányasszonyok elkeseredett és eleve reménytelen megmozdulása nem sok eredménnyel járt. Annál is inkább, mert a katonák viszonylag hamar lecsendesítették a háborgókat. S mint hajdanában, az azóta már jobblétre szenderült átkos kommunista rendszerben, a nemtetszésüknek hangot adók „önkritikát” gyakoroltak. Némi verbális ruhaszaggatás közben bocsánatot kértek a kerítések megrongálásáért, az utak eltorlaszolásáért az ukrán hadseregtől.

Mi több, saját költségükön kell eltüntetniük, kijavíttatniuk a rongálások nyomait” 

– árulta el a 888-nak Németh Sándor, a Nagyszőlősi Katolikus Karitász vezetője. „– Természetesen kellő nyomás hatására szórtak hamut a fejükre a nők, hiszen szembesítették őket azzal, hogy záros határidőn belül bocsánatot kérnek vagy egy napon belül a frontvonalon találják magukat a férjeik, fiaik.

888: Ehhez képest Európa nagyvárosaiban elég jó eléldegélnek az időben lelépett módosabb ukránok. Őket, hogyan fogják hazatérésre bírni?

Németh Sándor: Nézze, mindig és mindenhol a kisember húzza a rövidebbet. A gazdagok már az első puskalövés után átlépték – így vagy úgy – a határt, és most is elég jól és egyelőre háborítatlanul elvannak Európa nagyvárosaiban, és a közösségi oldalakon biztatják harcra az otthon-maradottakat. Akik már ki sem mernek menni az utcára, 

még az egyházközség munkatársai sincsenek biztonságban.

888: Nyilván a katonakötelezettségi korhatár két évvel való csökkentése nyomán szaporodtak meg a kárpátaljai kényszersorozások.

Németh Sándor: Egyértelmű az összefüggés. Kárpátalja eddig viszonylag csendes volt, bár a temetőkben egyre szaporodó fejfák bizonyítják, hogy a szórványban élő magyarság is bőven adta a vérét a harcokban. De szinte kézzel fogható a feszültség az itt élők körében. S micsoda ellentmondás van abban, hogy miközben sokszor az egyszerű emberek adományaiból vásárolnak drónokat, ezeknek a harci eszközök jó része a kertek felett „járőrözik”, hogy kiszúrja a ház körül tevékenykedő hadköteles férfikat. Sokan már a boltba, a piacra sem mernek kimenni, a betegek is félnek a behívótól.

888: Ki más, ha nem a betegek, rokkantak kaphatnak mentességet?

Németh Sándor: A több éve diagnosztizált bajokra kapott papírok, az esetleges korábbi felmentés manapság már nem sokat ér. Az adott pillanatban mutatott állapot a döntő, 

így megeshet, hogy egy sánta is a frontra kerül, mondván, valamilyen téren azért még hasznát lehet venni.

El sem tudják képzelni, milyen a helyzet most Kárpátalján. A nép ki van fáradva, a tűrőképessége határára ért, lelkileg ki van facsarva. Nem lehet úgy élni, hogy állandóan azt figyeled, hol és merre járnak a toborzók, és attól rettegsz, hogy felmentés ide vagy oda, egyszer te is sorra kerülhetsz.

888: Ki vagy mi, és hogyan adhat reményt a Kárpátalján, vagy egyáltalán az Ukrajnában élőknek, lett légyen ukránról, magyarról, románról, vagy cigányról szó?

Németh Sándor: Erre képtelen vagyok válaszolni. Reménykedünk, hogy már közel a lezárás, látjuk az alagút végét valahol messze, a távolban. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy a „toborzások” még hosszú ideig velünk maradnak. Nálunk Nagyszőlősön minden nap délután egy órát imádkozunk a békéért. Azt tapasztalom, hogy az ima segít. Ha másban nem, hát abban, hogy higgyünk benne, hogy egyszer tényleg vége lesz ennek a borzalomnak!

Önkéntessé verték a férfit a sorozók

Kárpátalja-, de Ukrajna szerte is rémtörténetek keringenek a sorozásokról. Egyik, inkognitóját – érthető okból – megőrizni kívánó munkácsi informátorunk szerint néhány hónapja Ungváron egy kétgyermekes, 33 éves fiatalt öltöztettek egyenruhába. Néhány héttel később életét vesztette a fronton. Milyen gyorstalpalón képezték ki, hány embert vetnek be rossz felszereléssel, hiányos kiképzéssel?

Az ukrán, magyar, román hármashatár mentén fekvő Nevetlenfaluban pedig addig vertek egy férfit, ameddig alá nem írta, hogy önként belép a hadseregbe. S ugye, ha elesik az önkéntes, a hozzátartozók nem kapnak anyagi kárpótlást. S az ilyen esetek egyre szaporodnak. Az új törvény hatályba lépése után korábban soha nem tapasztalt „embervadászat” vette kezdetét a kárpátaljai falvakban. De Kijevben – állítólag – nincsenek ehhez hasonló túlkapások.