Pedig az édesapák ünneplése legalább olyan fontos, mint az édesanyáké, ahogy szerepük a családi életben és a gyermek egyéni fejlődése szempontjából is pótolhatatlan. Hiába a legújabb trendek, amelyek a klasszikus nemi szerepeket, a férfi-nő és az apa-anya felosztást pusztán ódivatú és káros sztereotípiának tartják, jó pár olyan kutatás látott napvilágot az elmúlt években, amelyek eredményeit ismerve kijelenthetjük, hogy
az apa teljes hiánya vagy az érzelmileg és biztonságosan elérhető apa hiánya pótolhatatlan veszteséget okoz a gyermekek életében.
Kezdjük rögtön a játékkal: az apák játéka egészen eltérő az anyák játékától, az „apai játéknak” pedig nagy szerepe van az önbizalom és az önállóság fejlődése szempontjából is. Az apák a csecsemőkkel és óvodásokkal folytatott személyes interakcióik nagyobb százalékát töltik stimuláló, játékos tevékenységgel, mint az anyák. Ezek a típusú játékok pedig nagy hatással vannak a gyermek érzelem-és viselkedésszabályozási képességeire is. A korai pozitív apa-gyermek interakciók segítik a gyermek kognitív fejlődését, de az apa jelenléte javíthatja a koraszülöttek súlygyarapodását és javíthatja a korai nyelvi készségek fejlődését is. (Rosenberg, Wilcox, 2006; Bronte-Tinkew 2008; Garfield, Isacco,2006; Allen, Daly, 2007).
Azokra a gyerekekre, akiknek életében apjuk aktívan részt vett, kevésbé jellemző a kockázatkereső magatartás, kisebb valószínűséggel esnek ki az iskolából és érettebb megküzdési stratégiákkal bírnak a stresszel szemben, mint azon társaik, akiknek életében az apjuk nem játszott aktív szerepet. (Rosenberg, Wilcox 2006; Anthes 2010).
Azok a lányok, akiknek apjukkal jó kapcsolatuk volt, általánosságban nyugodtabban kezelik a stresszes helyzeteket,
sőt, már a reggeli ébredés után is alacsonyabb stresszhormonszintet lehetett mérni náluk (Byrd-Craven, 2012).
Azok a gyerekek, akiknek édesapja születésüktől fogva aktív, bevonódott szerepet játszott az életükben, magabiztosabbak a környezetük felfedezésében, és ahogy idősödnek, jobb szociális kapcsolatokat építenek ki azon társaiknál, akiknek édesapja nem játszott aktív szerepet az életükben (Sarah M. Ellis, Yasmin S. Khan, 2017).
A pozitív férfi példakép nemcsak a fiúgyermekek, de a leánygyermekek számára is nélkülözhetetlen, az apák jelenlétének teljes hiánya, vagy az érzelmileg elérhetetlen apa nemcsak fájó sebeket, de egy egzisztenciális űrt tud hagyni gyermekeik életében, amelynek betapasztása lehetetlen.
A fiúk életében az apjuk az azonosulandó példát is jelentik, egy integrálhatatlan apakép azonban nagyban felerősíti mind az erőszakos viselkedés, mint a későbbi mentális problémák előfordulását, de még a kriminalizálódás veszélyét is növeli.