– Csodálja? – reagál a bevezetőben említettekre Csoboth Róbert, aki maga is remek labdarúgó volt, kivette a részét a Bicskei Bertalan által dirigált ifi válogatott 1984-es moszkvai Eb-győzelméből. – Szerény becslésem szerint legalább ezer gratulációt kaptam, élő szóban vagy üzenetek formájában. Szinte meg sem tudtam emészteni a meccsen látott, forgatókönyvekbe kívánkozó történetet. Kevin a hajrában, a 86. percben állt be és a tíz perces hosszabbítás utolsó percében lőtte a győztes gólt.
888: Erre szokták mondani, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló pillanatokért érdemes futballozni. Amikor a gólod nyomán felrobban a stadion és egy emberként ugranak talpra határon innen és túl.
Csoboth Róbert: Ezzel teljes mértékben egyetértek, ám a győztes gólig vezető, buktatók által „színesített” út is hozzátartozik a teljes képhez. Az örömmámorban sem szabad megfeledkezni a sok, sok szenvedésről, lemondásról, a rengeteg kísértésről, aminek gyerekek ki vannak téve. Kevin Szoboszlai Dominikkal együtt szinte a pályán nőtt fel. Hadd, ne részletezzem, mennyit kellett vitatkoznom, érvelnem, sokszor kiabálnom – Dominik édesapjával együtt – a két fiúval. Mert gyerekfejjel csak azt látták, hogy a többiek ide, oda mászkálnak élvezik az életet, nekik meg csak edzésből és lemondásból áll a kamaszkor. Sokszor szinte megsajnáltam Kevint, de tudtam, hogy csak így érhet célba. Sokszor összevesztem vele, bántott is a dolog, de amikor a vasárnapi meccs után éjjel egykor felhívott, órákon keresztül együtt sírtunk.
S ami a legjobban esett, kimondta: apa, igazad volt. S persze azt is hozzátette: köszönöm, nélküled nem sikerült volna."
888: Ilyen egyszerű lenne a siker receptje? Végy egy elszánt, futballban többé, kevésbé járatos édesapát, aki kemény kézzel fogja a fiát, és mindent a futballnak rendel alá.
Csoboth Róbert: Ezt egy szóval sem állítottam, mert, ha csak ennyiből állna, akkor nem csak ígéretes, de álmaikat tényleg valóra váltó labdarúgóink lennének. Sajnos, a fiatalok nem nagyon érzik át, hogy az életben nincs túl sok lehetőségük. A szerencsét nem lehet a boltban megvásárolni, az csak néhányszor mosolyog rá az emberre, ezért azonnal üstökön kell ragadni. Nem véletlenül mondtam Kevinnek, hogy annak nincs sok értelme, hogy a címeres mezben negyedórát, húsz percet elgurigázol. Vállalkozni kell, tizenkilencre is érdemes, és kell is lapot húzni.
Sorsdöntő volt a gólja, hiszen nem három-nullás vezetésnél talált a hálóba, ez volt az egyetlen, és a győzelmet jelentő gól."
888: Ha most újra kezdené a fiával, akkor is hasonló utat járna be? Vagy merőben másképpen állna hozzá?
Csoboth Róbert: Nos, innen visszatekintve már egészen biztos, hogy másféle receptet alkalmaznék. Talán egy kissé kegyetlenül hangzik, de a focista anyukák pillanatnyi ellágyulása nem mindig helyénvaló, akkor simogatják, dédelgetik a gyereket, amikor a keménység lenne helyénvaló, de ezt aligha lehet számukra felróni, pedig ők is tudják, hogy a pályákon farkastörvények vannak. Azt azért érdemes észben tartani, hogy Magyarországon az elmúlt harminc évben mindössze két-három nemzetközi mércével nézve is klasszis futballistát sikerült kinevelni. Sajnos, mi mindig a könnyebb megoldást, a kibúvókat keressük, az őszinte szembenézés helyett. Ha annak idején Dominik édesapja és én is engedékenyebbek vagyunk, a két fiú már régen nem focizna. A talentumokkal jól kell sáfárkodni, a tehetség mellé mérhetetlen sok munka kell. Másképp nem megy.
888: Akkor miért van a szomszédban, a horvátoknál annyi tehetség? Németország, Portugália, Spanyolország vagy éppen Olaszország sem szűkölködik a tehetségekben? Nekik miért sikerül, nekünk miért nem?
Csoboth Róbert: A mentalitás a legfontosabb. A délszlávok az utolsó leheletükig harcolnak, kiteszik a szívüket a pályára. Egyébként, megfigyeltem, hogy a szegény országok csak úgy ontják a remekebbnél, remekebb játékosokat. Amikor Kevin a portugál Benficánál volt, összebarátkozott néhány afrikai sráccal, akik kb. a fizetésük felét, kétharmadát hazaküldték, hogy másik három, négy testvérük is tudjon enni. Hihetetlenül önállóak, céltudatosak. Én némi túlzással, helikopterrel vittem az edzésre a fiamat, az afrikaiak a szegénységből akarnak kitörni a foci által. Meg akarják váltani a világot a pályán. A magyar játékosokkal az a baj, hogy elérnek egy szintre és ott megállnak, elégedettek lesznek.
888: S miért éri meg egy fiatalnak a sok, sok szenvedés?
Csoboth Róbert:
Például a vasárnap esti momentumért. Amikor egy ország szemében leszel hős. Dominik első liverpooli meccsén ott voltam az édesapjával, s amikor láttam, hogy ott lépdel Mohamed Salah mellett, akkor azt mondtam, ezért bőségesen megéri szenvedni, s a gyerekek is tudják ezt."
888: Még nem vehetjük készpénznek a továbbjutást, de jó esélyünk van rá. Meddig juthat ez a csapat az Eb-n?
Csoboth Róbert: Azt mondják, a fociban minden megtörténhet. Most mondjam azt, hogy – ha úgy hozza a sorsolás – megverjük a portugálokat? Ebből a keretből Marco Rossi a maximumot hozta ki. A Rossi-érában megmozdult a magyar labdarúgás. Mi másnak köszönhető, hogy három óra alatt eladnak majd 70 ezer jegyet a válogatott meccseire?
Remélem, számunkra még nincs vége az Eb-nek, szóval hajrá magyarok!"