A „stressz” fogalma mára már talán mindenki aktív szókincsében megtalálható, de a legtöbbször inkább csak negatív értelemben használják, mint a túlterheltség, a fáradtság vagy az ingerültség állapotleírásaként. A stressz tüneteivel minden ember találkozott már élete folyamán, bár annak megélése és a vele való megbirkózás egyedi lehet. Selye János magyar kutató szerint (1976) a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre.
Az „igénybevétel” pedig nem jelent szükségszerűen rosszat: ez lehet egy változás, éppenséggel annak egy tervezett formája is, így például maga a nyaralás, a vele járó rákészüléssel, szervezéssel, utazással, a mindennapi szokásokból való kizökkenéssel mind-mind stresszforrás, amire a szervezetünk stresszválaszt fog adni. A stressz része a mindennapi életünknek is, Selye óta ráadásul azt is tudjuk, hogy a teljesen stresszmentes élet nemcsak elérhetetlen, de rossz is lenne:
egy bizonyos mértékű stressz szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk a minket érő káros hatások leküzdésére és a környezetünk változásaihoz való alkalmazkodásra.
A későbbi kutatások óta pedig azt is tudjuk, hogy szoros összefüggés van a stressz-szint változása és az immunrendszerünk állapota között. A krónikus, vagyis hosszan fennálló stressz gátolja a gyulladásokért felelős immunválaszt, de ahogy változás áll be ebben a stressz-szintben, például egy nyaralás során, a gyulladásos folyamatok újra felszínre kerülhetnek, aminek következménye lesz a megbetegedés.
Tehát amíg dolgozunk, ellátjuk a hétköznapok feladatait és végezzük a mindennapi rutint, a stressz szintünk úgymond „készenlétben tartja” a szervezetünket, de amint változik a stressz-szint, készülnénk pihenni, a szervezet is „hátradől” és megjelennek a betegség tünetei.
A kutatások statisztikái azt mutatják, hogy ezek főleg megfázásos tünetek: orrfolyás, fülfájás, láz, esetleg súlyosabb fejfájás jelentkezik ilyenkor.
A nyaralási betegség esélyeit növeli, ha az utazás előtt konfliktusos környezetet készül valaki maga mögött hagyni – ez egyébként a nyaralás utáni depresszió esélyét is növeli.
A megelőzés érdekében érdemes a nyaralással kapcsolatos ügyeket korábban intézni, a szervezést szétosztani a családtagok között, hogy ne csak egy tagot terheljenek az ezzel járó feladatok. Érdemes a vakációval kapcsolatos elvárásokat is csökkenteni: nem baj, ha nem sikerül minden látnivalót megnézni vagy ha kimarad egy-egy program. Bár a nyaralás során cél a hétköznapi mókuskerékből való kilépés, azért a napirend tartása – főleg kisgyerekek esetében – ez idő alatt is fontos, ez segít abban is, hogy plusz stresszforrásnak tegyék ki a családot. Az sem biztos, hogy pont a nyaralás a legjobb időpont az új szokások bevezetésére, bizonyos rutinokhoz, szokásokhoz való ragaszkodás a szervezetet is tehermentesíti.
Érdemes a vakációt úgy tervezni, hogy a hazatérés után ne rögtön ugyanabba a mókuskerékbe kelljen visszalépni, legyen egy kis átmenet a nyaralás és a visszatérés között.
Ez segít a szervezetnek megszokni a változásokat és a nyaralás élményét is elnyújtja, ami pedig jót tesz a hétköznapokra való ráhangolódásnak is.