„Tudom, hogy csak egy állat volt, de…”

A kisállatok halála természetes gyászfolyamatot indít el, ami miatt nem kell szabadkoznunk.

Általánosságban elmondható, hogy a gyászt rengeteg mítosz és tévhit veszi körül. Vannak általánosságban, kulturálisan elfogadott szokások, amiknek eredetét nem is feltétlenül ismerjük, egyszerűen csak „így szoktuk csinálni”, amikor egy szeretett személy eltávozik életünkből. A legtöbb ilyen szokás azonban nem segíti a lezárást, a beteljesülés érzelmi állapotát nem viszi előre, sőt, sok esetben még akadályozhatja is a gyászfolyamatot. 

Amikor egy szeretett személy halálát gyászoljuk, sokkal megengedettebbek az érzelmek, azonban a kisállatgyász egy olyan szeglete a különböző gyászfolyamatoknak, amelyek megélése során a gyászoló sokkal gyakrabban tapasztalja meg a magány nyomasztó állapotát. 

Veszteségfeldolgozás során sokszor előfordul, hogy a gyászoló szabadkozik, mert zavart érez, úgy érzi magyarázkodnia kell érzelmei miatt, sokszor előfordul az érzelmek bagatellizálása, a veszteség másokéhoz való méricskélése, aminek eredménye a saját érzelmek bagatellizálása, ez aztán mind nehezíti a gyászmunkát – és különösen gyakori helyzetek ezek kisállatgyász esetén.

Állataink fontos, különleges helyet foglalhatnak el életünkben, a legtöbb gazdi családtagként gondol kedvencére. A velük töltött idő, de néha csak a jelenlétük is, átsegíthet nehéz időszakokon, oldhatja a magány fojtogató-szorongató érzését és igazi társakká válhatnak egyesek életében. Elvesztésük – okozza azt haláleset, egy költözés, esetleg válás – vagy az erre való felkészülés, komoly érzelmi terhet tud jelenteni. 

Az ember és az állat kapcsolata szoros kötelékké erősödhet, a velük kapcsolatos gyász azonban sokszor bagatellizált, elutasított, ezzel együtt érvénytelenített.

Ez a típusa a környezeti támogatás hiányának és ez a társadalmi megítéltség aztán a gyászolóban a magány érzését erősíti fel a gyász során. Pedig a kisállatgyász épp annyira érvényes, mint bármilyen más, esetleg emberi kapcsolatra vonatkozó gyász megélése, hiszen minden érzelmi kapcsolatunk befejeződése vagy az abban létrejött változás is a gyász összetett érzelmi állapotát hozza el életünkbe. A gyász megélése pedig minden esetben egyedi, hiszen az az adott szeretetkapcsolat is egyedi volt, amihez kapcsolódik és aminek minden mintáját magában hordozza. 

Éppen ezért egy szoros ember-állat kapcsolat sok esetben mélyebb gyászfolyamatot is hozhat magával, mint egy ember-ember kapcsolat – ebben pedig semmi szégyellnivaló vagy furcsa nincsen.

A veszteségfeldolgozás, a gyászmunka során senkinek nem kell egyedül lennie, esetleg a kisállatok gyásza kapcsán az ismert társadalmi elutasítás vagy érvénytelenítés miatt tudatosan a magányt választania. A kisállatgyász megdolgozásában egy megtartó közösség is nagy segítség lehet, ezért, aki segítséget szeretne kérni a veszteségfeldolgozás során, érdemes csoportos foglalkozást is keresnie.