Nem csoda, hogy hazájában és szerte a világon nekiesett az internet népe, a kibertérben még a keresztvizet is leszedték róla. Mondván, szégyent hozott Ausztráliára, érdemtelenül jutott ki Párizsba. Félszáz ezren pedig petíciót kezdeményetek annak érdekében, hogy felelősségre vonják Raygunt és Anna Mearest, a párizsi ausztrál olimpiai küldöttség vezetőjét. Azaz, az ébredő Ausztrália és a politikai korrektség élharcosai védelmükbe vették a majd 37 éves táncost, aki egyébként tizen-, huszonéves táncosokkal lépett pódiumra. Dr. Rachael Gunn egyébként a sydney-i Macquarie Egyetemen szerzett a breaktánc kultúrájából doktori fokozatot, és – állítólag – több, mint egy évtizede versenyez. Nos, ez nem nagyon látszott produkcióján.
Ennek ellenére sokan a breaktánc reformereként emlegetik, a verseny főbírája szerint az egyetemi tanárnő csupán megpróbált eredeti lenni. A breakdance szövetség pedig az internetes kritikacumani nyomán mentálhigiénés támogatást ajánlott fel neki.
A break az eredetiségről szól, és arról, hogy valami újat tegyünk az asztalra, és képviseljünk az országot, régiót”
– vette védelmébe a kengurutáncost Martin Gilian, a játékok vezető bírája. „– Raygunt a környezete ihlette meg, ebben az esetben egy kenguru. Öt versenykritériumunknak meg is felelt, csak az ő szintje nem volt olyan magas, mint a többieké.”
Maga az érintett fél, sem rejtette véka alá, hogy vetélytársai sokkal jobbak voltak nála:
Soha sem tudom majd megverni ezeket a lányokat. Amit én hozok a színpadra, az a kreativitás”
– nyilatkozta Raygun. Bár ezen az alapon egy szinkronúszó a víz és a ritmus ellen vívott látványos, de hiábavaló küzdelmét is fel lehetne értékelni.
Az Ausztrál Olimpiai Bizottság és a miniszterelnök is ringbe szállt Raygun mellett. Anthony Albanese szerint a tanárnő az országát képviselte, és ennek örülni kell. Kollégája, szomszédos Új-Zéland kormányfője elárulta, hogy hazájában sok rajongója van Raygunnak. Christopher Luxon kijelentette, hogy a legendás krokodilvadász, Steve Irwin után most a breaktáncost adta Ausztrália a világnak. Több más popcsillag mellett a DJ és producer, Fatboy Slim is a mémgyárosok kedvencévé lett táncos védelmére kelt, és dicsérte erőfeszítéseit.
Azért nem volt mindenki elájulva a formabontó Rayguntól. A break egyik úttörője, Richard „Crazy Legs” Colon kulcsszerepet játszott abban, hogy a hiphop a mainstream látóterébe került, azzal vádolta Raygunt, hogy rossz színpadra állt fel.
Colont nem szórakoztatta a produkció, mert ezzel az 1970-es és 80-as években befektetett munka értékét csökkentette, és megbántotta azokat, akik létrehozták ezt a fajta utcai kultúrát.
A breaktánc az olyan emberek kultúrájából ered, akik nehéz életet éltek – tehát amikor ilyesmit látunk, azt kérdezzük: ez egy vicc?”
– nyilatkozta Colon a New York Postnak. – „Neki ez csak egy hobbi, és ez így rendben van, tedd a dolgod, érezd jól magad, de rossz színpadon állsz.”
Colon azzal is megvádolta Raygunt, hogy elvette a lehetőséget egy másik breaktáncostól, aki sokkal jobban szerepelhetett volna.
„A tehetségesebb ausztrál brékerek helyét vette át, valószínűleg azért, mert nem volt elég erőforrásuk vagy pénzük ahhoz, hogy kijussanak az olimpiára ” – mondta Colon.
A kenguru táncos online bírálói szerint állítólag a tavaly októberben Sydneyben rendezett óceániai selejtezőt Rachael Gunn kedvéért hozták létre, és megkérdőjelezték a kvalifikáció eredményét. Még olyan pletyka is napvilágot látott, hogy hasznot húzott egy alapvetően elhibázott kiválasztási folyamatból.
Az Ausztrál Olimpiai Bizottság szerint a versenyző a tavaly októberben Sydney-ben rendezett óceániai kvalifikációs verseny a meghatározott rendszer szerint zajlott és kilenc független nemzetközi bíróból állt, akiket kifejezetten azért hoztak Ausztráliába, hogy igazságos, szakszerű és átlátható elbírálást biztosítsanak. Négy ország – Ausztrália, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Fidzsi-szigetek – sportolói versenyeztek. Nem éppen a breakdance krémje.
Azt a kérdést azonban kevesen tették fel, hogy mitől breaktáncos a breaktáncos. Milyen követelményeknek kell megfelelnie, és mennyire elég az elhivatottság, a sajátosan értelmezett kreativitás a nemzetközi szerepléshez? Mindenesetre a táncos léptű egyetemi doktor már annyit elért, hogy szinte többet írnak és beszélnek róla, mint a játékok francia hőséről, a négy aranyérmet nyert úszóról, Léon Marchand-ról. Az interneten máris verhetetlen.
Egy biztos, hogy a Los Angeles-i játékok programjában már nem szerepel a breaktánc. S hogy ez jó, vagy éppen ellenkezőleg, rossz hír Raygun és a nyomába lépni szándékozók számára, azon még egy darabig elvitatkozgathatunk.