Újra kellene tanulnunk a várakozás képességét

Ilyen hatással van a szorongásra a mindennapi hírfogyasztás.

A struccpolitika nehezen nevezhető érett megküzdési stratégiának, a mindennapi hírfogyasztással kapcsolatban azonban egyre többen választják ezt a módszert: 

a rendszeres hírfogyasztás és a közösségi média napi szintű használata ugyanis mérhetően káros hatást gyakorol a mentális egészségre. 

A kutatások azt mutatják, hogy az emberek átlagosan nyugtalanabbnak érzik magukat a hírek megtekintése után, és rosszabb a hangulatuk a közösségi médiát tekintve (Riehm et al., 2020).  A politikai kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérések pedig ronthatják a barátokkal, családtagokkal és munkatársakkal ápolt kapcsolatokat is. (Ford és mtsai, 2023; Smith és mtsai, 2019; Smith, 2022).

Mégis hogyan lehetséges az, hogy ezen, tapasztalatból is könnyen megismerhető tények ellenére vannak, akik mégsem tudják olyan könnyen félre tenni a mindennapi hírfogyasztást? Társadalomban élünk, a tágabb környezetünk működésével, az abban történetekkel tisztában lenni, esetleg szerepet vállalni benne pedig életminőségi kérdés is – ezzel együtt viszont az is igaz, hogy a mindennapi hírfogyasztás a közösségi média használatával kombinálva erőteljes addiktív hatással bír, éppen ezért, még ha felismeri is az egyén, hogy a mindennapi életét nehezíti szorongást okoz számára a hír-és a politikai információk fogyasztás, annak abbahagyása szintén szorongáshoz vezetne az életében. (Ford et al., 2023; Smith és mtsai, 2019; Smith, 2022).

Az American Psychological Association (2020) felmérése kimutatta, hogy 

a felnőttek 70 százaléka tapasztalt magas szintű stresszt a 2020-as választások előtt. 

Az amerikaiak nagy része arról is beszámolt, hogy a politika jelentős hatással van mentális és fizikai egészségükre, ami fokozott depresszióhoz, stresszhez, alvászavarokhoz, fáradtsághoz, sőt öngyilkossági gondolatokhoz vezet (Smith et al., 2019).

Hogyan lehet megbirkózni a stresszt okozó világesemények hatásával? Pár apró változtatás, egyszerűbb módszer már segíthet a szorongás és a mindennapi stressz mértékének csökkentésében.

Fotó: Science Photo Library via AFP / Science Photo Library via AFP/AMR BO SHANAB/SCIENCE PHOTO LIBRARY

Amikor már tudatosan érzékeljük magunkon a stressz jeleit, addigra az sokszor már olyan mértékű, vagy olyan régóta fennáll, hogy sokkal nehezebb azt egyénileg kezelni. Éppen ezért fontos ebben az esetben is némi önismeretet gyakorolni: Hol érzékeli az egyén fizikálisan a stresszt? Mely testrésze vagy testrészei reagálnak és azok hogyan? Gombócot érez a torkában, nyomást a mellkas tájékán vagy feszülést a lábakban? Változnak az alvási és evési szokásai, de nem talál egyértelmű kiváltó okot? Az ilyen "apróbb" változások vagy érzetek stresszjelek lehetnek, amelyek mindenkinél egyedileg jelentkeznek. Ezek megismerése fontos ahhoz, hogy megelőzni vagy kezelni tudja őket az egyén.

A stresszjelekhez szorosan kapcsolódnak a triggerek: 

ezek sokszor olyan küszöb alatti ingerek, amelyeket éppen ezért tudatosan nem is biztos, hogy észlelünk, a gondolatainkra, érzéseinkre és ezáltal a viselkedésünkre azonban erőteljes hatást gyakorolnak. 

Mik azok a helyzetek, azok a hatások, akár konkrét emberek, akik a fentebb említett stresszjelek megjelenéséhez, esetleg indokolatlannak tűnő viselkedésváltozáshoz vezetnek? Mire vagy esetleg kikre emlékeztetnek, mikor érzett hasonlóan? Ahhoz, hogy mindezt feltérképezhesse az egyén, fókuszáltságra és tudatosságra van szükség, amelyet nem kell egyedül végeznie, nagy segítség ebben a helyzetben, ha szakember segítségét kéri.

Ezen túlmenően pedig érdemes csökkenteni a képernyőidőt: 

ehhez az első időszakban érdemes külső kontrollt is bevetni, alkalmazáskorlátozást vagy egyes alkalmazáskorlátozások törlését. 

Érdemes lehet végiggondolni a mindennapi rutinokat: Hol használja a telefonját gyakran, amikor annak nincs egyértelmű funkciója? Mik azok a helyzetek, amikor ezt helyettesítheti valamivel? A legtöbb esetben a várakozás vagy az átmeneti helyzetek okozta feszültség csökkentése céljából vesszük elő a telefont: ilyenkor egy kevésbé huszonegyedik századi módszer, mint például egy könyv vagy egy keresztrejtvény ugyanazt a funkciót látja el, csak mindennapi képernyődózis beadása nélkül – érdemes lehet visszanyúlni ezekhez az eszközökhöz, még akkor is, ha velük együtt már a várakozás is egy elavult, huszadik századi élménnyé vált.