A családok belső világa: Milyen pszichológiai tényezők formálják az életünket?

Egy család mindennapjainak már automatizmussá alakult szokásai, a hétköznapok rutinja, az ünnepek hagyományai: mind-mind olyan tényezők, amelyek nagyban befolyásolják életünket, hiszen ezek bár sokszor magától értetődő cselekedeteknek tűnnek, mégis fontos identitásképző erővel bírnak.

Amikor családokról beszélünk fontos a rendszerszemléletet követni: egy család nem pusztán egyénekből áll, hanem ez egy olyan közösség, rendszer, amelynek tagjai folyamatos hatással vannak egymásra. A rendszerszemlélet abban is segít, hogy megértsük a családon belül zajló folyamatokat, e szerint a családnak leírható jellemzői vannak annak működése mentén.

A családok belső világa. A kép illusztráció!
Fotó: Connect Images via AFP / Connect Images via AFP/Connect Images / Amr Bo Shanab

Minden családnak van például egy saját homeosztázisa, ami egy olyan folyamat, amelyben létezik egy dinamikus egyensúlyi állapot, minden eltérés pedig ettől az egyensúlytól folyamatosan korrigálódik. A rendszernek van egy optimuma, ami szilárd és állandó. A rendszer a homeosztázisa mentén működik, ezt az optimum állapotot fenntartja, ez jelenti a rendszer normális működését. Ez a folyamatos változás, ami a rendszer normális működésének a része, az úgynevezett elsőrendű változás. Abban az esetben viszont, ha a rendszer természete, jellege kezd el változni, egy új egyensúlyon kezd el működni, akkor már másodrendű változásról van szó. Ilyen lehet egy válás során a családi rendszer átalakulása (Bíró, Komlósi, 1991).

A családok újabb sajátossága, hogy úgynevezett interakciósorozatok stabil és egymást kiegészítő egy cél irányába történő és visszatérő mintázatok jellemzik. 

Olyan mintázatokról van itt szó, amelyek egy kívülálló számára gyakorlatilag észrevehetetlenek, sőt, a családtagok részéről sem tudatos viselkedésmintákról van szó. Sokszor csak akkor tűnik fel nekik, akkor tudatosul bennük az adott minta, amikor az ahhoz értő – például családterapeuta – irányított, konkrét kérdéssel rákérdez. Ilyenek például a tagok közötti nem verbális kommunikációs minták. Ezek apró, puha, rejtett kommunikációs formák, amelyek akár közvetíthetik is azokat a szabályokat, viselkedési formákat, amelyek a család szerint helyesek, elfogadottak.

Az ilyen helyzetek és azok jellemzői jól megfigyelhetőek például az étkezőasztalnál, egy közös ebéd során: 

ki hol ül az asztalnál, van-e olyan családtag, aki egyáltalán nem "kap helyet az asztalnál" (idősebb generációk esetén például gyakori, hogy a nagymama főz és az étkezés során is a konyhában marad), ki-hogyan beszélget, mennyire kap egyenrangúan szót mindenki az asztalnál, adott helyzetekre ki-hogyan reagál. 

Goldenberg (2008) szerint olyan ez, mint egy jól begyakorolt szerep, amibe a rendszer tagjai tudattalanul belépnek, akár tetszetős szerepről van szó, akár nem.

A szokásoknak, rítusoknak szintén komoly szerepük van a család életében. Ezek az elemek erős identitásképző erővel bírnak: ezek mentén könnyen jellemezheti is magát az egyén: "Mi ilyen-és ilyen család vagyunk, mi így-és így szoktuk". Amikor egy család valamilyen változásokkal teli időszakon megy keresztül vagy valamilyen krízissel kell szembenézzen – legyen az akár normatív, vagy nem normatív krízis – a rítusok lesznek azok, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot és segítik a családot a stresszes helyzettel való copingban, valamint alkalmazkodásban is (Imber-Black, E. 1999).

A családok belső világa. A kép illusztráció!
Fotó: Connect Images via AFP / Connect Images via AFP/Connect Images / Amr Bo Shanab

Minden család ír egy történet magáról, vele együtt a környező világról is, ezt befolyásolják az egyes családtagok egyéni percepciói is és ezzel együtt kialakul egy "hitvilág" és egy narratíva a környező világról. 

Az, hogy a családban milyen narratíva uralkodik a környező világról, meghatározza a család, a határaik rugalmasságát is. 

Vannak olyan családok, ahol a külső világot megbízhatónak, rendezettnek tartják, magukat a családtagokat pedig kompetensnek – egymást is bátorítják arra, hogy egyénileg teljesítsenek, a kihívásokra biztonsággal néznek. Ezek a családok rugalmasabbak, a változásokkal, krízisekkel könnyebben néznek szembe. Az olyan családok, ahol viszont a világot fenyegetőnek tartják, alapvetően bizalmatlansággal fordulnak felé szorosabban zárnak össze. Az ilyen családok jobban ragaszkodnak ahhoz, hogy a tagok között minden kérdésben egyetértés legyen, ezzel azt feltételezik, hogy megvédhetik magukat a külső támadások elől.Ezek az említett narratívák tehát a családon belül születnek meg, generációkon keresztül „örökölhetőek”, viszont az adott társadalmi osztály mindig komolyan befolyásolja őket (Goldenberg, 2008).

Az ilyen minták, szűrők, "szemüvegek" feltérképezése az egyén életének szempontjából nagy erejű lehet, sok kérdést válaszolhat meg benne, különböző "örökölt", de maladaptívnak érzett sémák átírása esetén nagy segítséget nyújthatnak.