Hölgyválasz a fogantatáskor: Így választ a petefészek magának alkalmas spermiumot

Régóta él a közhiedelemben, hogy a „legerősebb, leggyorsabb” spermium az, aminek sikerülhet megtermékenyítenie a petesejtet, miközben versenyez a sok millió társával, hogy elérje ezt a célját. Ez a teljesítményorientált kép tökéletesen illeszkedett a macsó kultúrába, pedig a valóság ehhez képest egészen más: valójában egy „rejtett női válasz” az, ami befolyásolja azt, hogy melyik spermium lesz a „befutó”. Valójában azt is mondhatnánk, hogy a petesejt „dönt” arról, hogy melyik a számára leginkább kedvezőbb spermium, melyik a legalkalmasabb a megtermékenyítésre. Amint ezt a döntés megszületik, kiválasztódik az adott spermium, a petesejt beengedi magához – ha ez a döntés és a beengedés nem történik meg, akkor a megtermékenyülés és vele az utódnemzés sem valósul meg.

Fitzpatrick és munkatársai 2020-ban publikált kutatása az, amely erre a jelenségre rámutatott: azt vizsgálták, hogy a petesejtek kémiai jelei miként játszanak szerepet a rejtett női választásban (cryptic female choice) az emberekben. Ez a jelenség azt takarja, hogy a női szervezet képes finom biológiai mechanizmusokon keresztül befolyásolni, mely spermiumoknak van nagyobb esélye a megtermékenyítésre.

Hölgyválasz a fogantatáskor: Így választ a petefészek magának alkalmas spermiumot Fotó: Science Photo Library via AFP / Science Photo Library via AFP/NEMES LASZLO/SCIENCE PHOTO LIBRARY

A rejtett női választás fogalma eredetileg az állatvilágból származik, ahol arra az eredményre jutottak, hogy a nőstények biokémiai jelekkel és más fiziológiai mechanizmusokkal képesek befolyásolni a hímivarsejtek sikerességét. 

Ennek révén a nőstények nagyobb eséllyel választják ki azokat a spermiumokat, amelyek genetikai összeférhetőségük vagy más evolúciós szempontok alapján a legkedvezőbbek.

Fitzpatrick és munkatársainak (2020) kutatása azt vizsgálta, hogy hasonló folyamatok lehetségesek-e emberekben is, és ha igen, hogyan működnek ezek.

A kutatók emberi spermiumokat és petesejteket használtak, és azt vizsgálták, hogy a petesejtek által kibocsátott kémiai jelek miként befolyásolják a spermiumok mozgását és „vonzódását” a petesejthez. A petesejtek körül kialakuló kémiai környezet a kutatók szerint különbséget tehet a spermiumok között, így egyfajta biokémiai „előnyben részesítést” adhat bizonyos spermiumoknak. Kísérleti úton spermiumokat és petesejt körüli folyadékot helyeztek speciális környezetbe, ahol megfigyelhették, hogy a spermiumok milyen reakciókat mutatnak a különböző petesejtek kémiai jeleire.

Az eredmények azt mutatták, hogy a spermiumok viselkedése – például a sebességük és a mozgásirányuk – szignifikánsan változott attól függően, hogy milyen petesejtből származó kémiai jelekkel kerültek kapcsolatba. Ez a jelenség a bizonyíték arra, hogy a  petesejtek nem passzív szereplői a megtermékenyítési folyamatnak, hanem igencsak aktívak: 

a petesejtek befolyásolják, mely spermiumok érik el és termékenyítik meg őket.

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása az volt, hogy a petesejt körüli kémiai környezet különböző spermiumokra eltérően hatott, ami arra utalhat, hogy a petesejtek képesek valamilyen szinten felismerni a genetikai kompatibilitást vagy más biológiai tényezőket. Ez összhangban van azzal a feltételezéssel, hogy a rejtett női választás egy olyan evolúciós stratégia, amely maximalizálni próbálja a sikeres megtermékenyítés esélyét és az utódok genetikai minőségét.

Fitzpatrick és kollégái munkája új fényt vet az emberi szaporodás folyamatának egy rejtett, eddig kevéssé ismert mechanizmusára. Végül is kimondhatjuk, hogy a nők tudatossága a párválasztás során nem áll meg, az sejt-szinten folytatódik: hiszen a petesejt is választ, a biológiai szelekciója során. 

Ez a mechanizmus különösen fontos lehet az emberek evolúciós történetében, hiszen hozzájárulhatott az utódok genetikai sokféleségének és életképességének növeléséhez.