Kevesellték a németországi fizetést

Németországi munkára toborzott magyarokat kedden és szerdán Budapesten a bonni állami munkaerő-közvetítő. A német tisztviselők nem nyilatkozhattak, néhány folyosóbeszélgetésből azért kiderült: a munkaadók a vártnál alacsonyabb bérekkel várják a magyarokat. Az állásinterjúra készülő illetve a a beszélgetésről távozó érdeklődőkkel beszélgettünk.

A toborzás első napján még dél sincs, mégis rengetegen már órák óta várnak arra, hogy az átlagosan 15-20 percenként nyíló-csukódó ajtajú interjúztató teremben megmérettessen tudásuk a német munkaügyi kirendeltség munkatársai előtt is. A várakozók körében eközben intenzív esélylatolgatás folyik. "Nem tudom, min múlik, hogy ki mennyi időt tölt bent az interjún. Amióta itt vagyok, láttam olyat, aki pár perc múlva már kint is volt a folyosón, de van, akit majdnem fél órán keresztül faggattak a németek " - summáz egyikük. Aztán hirtelen új kilépő jelenik meg a folyosón, a többiek azonnal izgatott várakozással veszik körül.

1000 eurót várt, 600-at ajánlottak

Az interjút abszolváló hölgy azonban nincsen túlzottan elragadtatva a bent hallottaktól. Bosszúsága oka: az interjúztatók - igaz, szállással és szinte teljes ellátással - havi nettó 600-800 eurót (160-210 ezer forint) helyeztek munkabérként kilátásba, ha megfelel a felajánlott háztartási kisegítői vagy idősgondozói munkára. Ő mégis kevesli ezt az összeget. Véleményével nincs egyedül: a folyosón várakozó tömeg helyeslően morajlik, mindenki együttérzően bólogat. "Legalább 1000-1200 euróra (270-300 ezer forint) számítottam" - magyarázza. És ez az összeg a válság kirobbanását megelőző időszakban reális is volt. Távozóban még hozzáteszi: hiába van felsőfokú idegenforgalmi végzettsége és tud angolul, németül, a kora miatt nehézkes itthon elhelyezkedni. "48 éves múltam. Ebben a korban sajnos nem kapkodnak utánam a cégek" - magyarázza.
Hasonló cipőben jár az interjúra várakozó, ötvenes éveiben járó Jakab Gyula is. Pedig neki nagy rutinja van a külföldi munkavállalásban, német nyelvterületen. Igaz, tapasztalatait még az NDK-s korszakban szerezte. Az eredetileg külkereskedelmi végzettséggel rendelkező férfi a hetvenes-nyolcvanas években három alkalommal is járt kint hosszabb ideig építőipari munkákon. Mint mondja, meg is érte, meg nem is. "Kint jól lehetett keresni: de a hazai szakmai karrierépítésről, sajnos épp a kint tartózkodás miatt csúsztam le. "

Valaki állásnaptárt készített

A Németországba készülők hozzászólásaiból az is kiderül, hogy pályakezdő fiatalként vagy néhány éves szakmai tapasztalattal sem olyan könnyű belépni a munka világába. A börzén a külföldi álláslehetőségekről tájékozódni akaró Dévényi Tamás kálváriája még idén év elején kezdődött, amikor munkahelyváltási szándékkal, ám konkrét ajánlat nélkül lépett ki vaktában a munkaerőpiacra. A fiatal villamosmérnök egyébként nem bízza a véletlenre: tervszerűen próbál állást keresni és szemezgetni az ajánlatok között, börzéről börzére járva. Aktuális rendezvénynaptára is van. A listában a soron következő épp a hétfői volt, így most itt van.

Nyugaton a HR profibb

Tamás egyik érve a külföldi munkavállalás mellett az, hogy úgy látja: Nyugat-Európában a HR sokkal profibban bonyolítja le a toborzásokat, nincs annyira kitolva a kiválasztás ideje, ráadásul a jelentkezőkkel is kulturáltabban bánnak. "Nyugaton nem fordulhat elő, hogy nem akarják megmondani, melyik cég hirdette meg az állást. Itthon az is zavaró, hogy hónapok telnek el visszajelzés nélkül - már ha egyáltalán van valamilyen. De ha nincs, honnan fogom tudni, miben hibáztam vagy kellene fejlődnöm?" - teszi fel szinte magának a kérdést. Hozzáfűzi, riasztó, ahogy csak telik-múlik az idő állás nélkül és kopik a szaktudása, miközben "a cégeknél a HR jelenléte gyakran olyan tűzfal, amelyen szinte lehetetlen áttörni."

Tanulás, pénz, tapasztalat

Szintén fiatal álláskeresőként érkezett az állásbörzére a még csak 21 éves Friedrich Hajnal. És hogy miért kacsingat külföld irányába? "A tanulást, a pénzt meg a szakmai tapasztalatszerzést szokták az okok között leggyakrabban említeni. Rám is mindhárom illik" - magyarázza az idegenforgalmi végzettségű, angolul és németül beszélő lány.

Hajnal előtt sem ismeretlen a külföldi munka: idén nyáron például közel három hónapot dolgozott Krétán animátorként, de korábban már Lisszabonban is volt kint recepciós munkán egy ötcsillagos szállodában. Hozzátette: nyugaton még mindig több a lehetőség a szakmai tapasztalatok bővítésére és a karrierépítésre. Főként, hogy később szívesen dolgozna rendezvényszervezőként: ám ebben a munkakörben szülőhelyén Pécsett, kapcsolatrendszer nélkül szinte lehetetlen elhelyezkedni. Hajnal úgy látja, ha a dolgok kedvezően alakulnak, a későbbiekben is örömmel dolgozna külföldön - ha kell, akár hosszabb távon is. "Sokan nem merik bevállalni a külföldi munkát, mert tényleg bizonyítani, küzdeni kell a sikerért és ez nem sétagalopp. Az emberek többségének hiányoznak a családtagok, a barátok. Közben persze a magánytól is félnek, és nem szívesen szakadnak el a megszokott környezettől. Engem ez nem húz vissza, mert igyekszem optimistán hozzáállni a kint léthez, az emberekhez. Ha ezt a külföldiek is érzik, nem érik az embert atrocitások. Eddig szerencsére velem sem fordult elő ilyesmi"- bizakodik.

Takács Gabriella