Válságálló szakma a pályázatírás

A pályázatírás eddig "válságálló" szakmának bizonyult, főként az egyre több uniós pályázatnak köszönhetően - állítja a szakmai szervezet elnöke. A pályázatírók dolga azonban még így sem könnyű, ugyan hígult a foglalkozás, állásukat vesztett diplomások sora "nevezi ki magát" pályázatírónak és megy a piaci árak alá. Ugyan a szakmát már egyetemen, főiskolán is tanítják, szinte bármilyen diplomával és szakmai tapasztalattal be lehet szállni. Szakmák mérlegen sorozatunkban a pályázatírókkal foglalkozunk.

Pályázatírók a legkülönfélébb végzettségű emberekből lesznek. Közgazdászok, mérnökök, bölcsészek, jogászok, pénzügyesek, és piackutatók sora célozza meg a pályát, sikerrel. "A felsőfokú végzettség alapkövetelmény, a szakirányú képzés önmagában nem elegendő, illetve nem is feltétlenül szükséges - mert itt a gyakorlat teszi a mestert" - mondja Maróczi Imre, a Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetségének (Pátosz) elnöke. Vannak rövid, néhány napos, egyhetes és egész szemeszteres pályázatíró képzések is, de ma már több főiskolán, egyetemen külön tárgyként is tanítják. Ha valaki elvégez egy ilyen tanfolyamot, akkor az ott megszerzett tudásanyag segítheti őt a későbbiekben, de a szakirányú végzettség nélkül is válhat valakiből jó pályázatíró. Álláskeresés során a tapasztalat és referencia sokkal fontosabb, mint egy tanfolyamot igazoló papír" - teszi hozzá az elnök.

Indulás: referenciához kell jutni

Referenciához jutni azonban nem olyan egyszerű, mivel az álláskiírások szinte kivétel nélkül tapasztalattal rendelkező pályázatíróknak szólnak. "Érdemes először egy ismerős pályázatíró cégénél asszisztensként részt venni néhány pályázat elkészítésében, így meg lehet ismerkedni egy kicsit a munkával. Ezután már be lehet csatlakozni bármelyik pályázati tanácsadó céghez, ahol tovább lehet gyűjteni a tapasztalatokat és referenciákat" - tanácsolja Maróczi Imre. A pályázatírói karrier azonban itt nem ér véget, és a legügyesebbek egy idő után önállóan, függetlenül is tudnak, illetve akarnak dolgozni. "A szabadúszó munkája, megélhetése attól függ, hogy tud-e megbízót találni. Ha sikeres, akkor folyamatosan lesznek megrendelései, mert a cégek ajánlani fogják egymásnak. A tanácsadói pálya csúcsa, ha saját cégében, szakmailag igényesen tud dolgozni függetlenül, főnök nélkül."

Válságálló szakma

A Pátosz elnöke szerint a szakmára nem volt különösebb hatással a gazdasági válság. "Az ágazat elsősorban az állami szabályozástól függ. Ha van kiírás és mögötte forrás is, akkor lehet pályázni, ha nincsen, akkor pang. A pályázatok kiírása alapvetően az állami költségvetésre épül, vagy az EU-n keresztül folyik. Jelenleg, és még egy-két évig - hála a plusz EU-s forrásoknak - több kiírás és forrás van, mint korábban bármikor, tehát ebben nincs csökkenés. Visszaesést inkább a pályázók számánál lehet megfigyelni, mivel egy támogatás megszerzéséhez különböző követelményeknek kell megfelelni - például minimális árbevétel, amelyeket a válság idején kevesebb cég tud teljesíteni" - jegyzi meg.

Fizetés = fix díj + sikerdíj

Igaz, nem jut minden pályázatírónak munka. "Nincs hiány pályázatírókból, az elmúlt időben sokan beszálltak a piacra az átlagosnál magasabb jövedelem reményében. Azt azonban sokan nem tudják, hogy a szakmában sikeresnek lenni nem könnyű és ez nagyban kihat a fizetésre is. Általában a fizetség egy fix összegből és nyerés esetén sikerdíjból tevődik össze. A fix díj jellemzően 200-300 ezer forint körül szokott mozogni, a sikerdíj pedig a szolgáltatások tartalmától, a projekt méretétől, a nyerési kockázattól stb. függően 1-8 százalék lehet. A sikerdíj egyébként jellemzően magyar műfaj, elsősorban a megbízók kényszerítik ki, külföldön inkább az órabér a jellemző, ez inkább a támogatási rendszer szabályozási típusától függ. A pályázatért járó fix díj többek között attól függ, hogy milyen szolgáltatásokat vállal a tanácsadó. Csak a pályázat megírását vállalja, vagy hajlandó közreműködni a hatóságokkal történő egyeztetésben is, esetleg intéz hitelkérelmet, vagy netalán elejétől a végéig menedzseli a projektet is."

Híg a szakma, bárki lehet pályázatíró

Illés Tünde a szakma magyarországi kezdetei óta, 1991-től foglalkozik pályázatírással. Véleménye szerint a szakma presztízsének nem tett jót, hogy az elmúlt években sokan beszálltak a pályára. "Túl sok pályázatíró van, mert a belépési küszöb nagyon alacsony. Ha egy diplomás elveszíti a munkáját, akkor fog egy aktatáskát, nyomtat 10 db névjegyet és kinevezi magát pályázatírónak. Miután kezdőként elég nehéz munkához jutni, ezért fix díj nélkül, csak sikerdíjra is bevállalják pályázatok megírását. Ez nagyon nem tesz jót a szakmaiságnak a szakma elismertségének. Az a pályázatíró, aki tartja magát valamire, az fix díj nélkül nem vállal el semmit, hiszen ha valaki dolgozik, akkor azt meg kell fizetni" - fejtette ki Illés Tünde. A győzelem pedig nem csak a pályázatírótól függ. "Egy pályázat sikeressége egyrészt múlik az adott cég mutatóin, másrészt pedig azon, hogy a pályázatíró hogyan építi fel a projektet, amivel pályáznak" - fogalmaz Illés Tünde.

Bizonytalanság és változatosság

A tapasztalt pályázatíró szerint a szakma egyik nagy előnye a változatosság. "Nincs két egyforma pályázat, állandóan új kihívásokkal lehet szembenézni, mindig újat lehet tanulni, új emberekkel, cégekkel, szakmákkal lehet megismerkedni. Azonban sajnos vannak negatívumai is: például nem könnyű megélni belőle. Sokan vannak a piacon, a megbízók szeretnének csak sikerdíj alapján fizetni. Én nem merném csak erre alapozni a jövedelmemet" - mondja Illés Tünde, aki a pályázatírás mellett értékelemzést, működési folyamathatékonyság-javítást is végez.

Szinte kizárt a külföldi karrier

Külföldi karrierben a pályázatírók nem nagyon reménykedhetnek az országok eltérő szabályrendszere miatt. "Van olyan hely, például Anglia, ahol nem is létezik ez a szakma, mert másképpen osztják a támogatásokat. Minden országban mások a pályázatokkal kapcsolatos szabályok és követelmények, mindenhol a helyi előírásoknak kell megfelelni. Egy pályázatíró külföldön olyan, mintha nulláról kezdené a szakmát, ráadásul valószínűleg mindenki jobban megbízna egy helyi pályázatkészítőben, aki már gyakorlott az adott rendszerben, mint egy külföldiben" - mondja Maróczi Imre.

Dorofejev Tamara