"Önéletrajzban, motivációs levélben gyakran megjelennek a "ambiciózus", "dinamikus", "kreatív", "sikerorientált", "határozott", "magabiztos", "motivált" és "erőteljes" jelzők. Természetesen mindenki igyekszik magáról a lehető legjobb benyomást kelteni és hatásosan indítani az írásbeli bemutatkozást is. A gond mindössze annyi, hogy ezek a formulák egy idő után elkoptatottakká válnak. És így sajnos sokkal nehezebben keltik fel az önéletrajzokat átfutók figyelmét - akiken adott esetben az interjúra hívás is múlhat" - hívja fel a figyelmet Juhos Andrea karrier-tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezetője.
A közhelyessé vált jelzők kiküszöbölésében sokat segíthet, ha kicsit jobban elmélyedünk a magyar nyelvben és megpróbáljuk megkeresni a leginkább oda illő szinonimákat, helyettesítve őket. Például a Magyar Szókincstár vagy hasonló kiadványok fellapozásával. Így lehet például a kreatív személyiségből alkotó, a dinamikusból lendületes, a szorgalmasból fáradhatatlan és a lelkesből törekvő. És a variációk száma végtelen.
Inkább konkrét példákkal érveljünk
Nem csupán a sablonos megfogalmazással lehet tompítani a bemutatkozás hatását. A HR szakemberekben visszatetszést kelthet a pályázók túlzásba vitt önfényezése is, amikor egyáltalán nem fukarkodnak a lehető legpozitívabb jelzőket használni. Általában ebből a megfontolásból születnek meg a "nálam alkalmasabbat el sem lehet képzelni erre a munkakörre" öndefiníciók, illetve a magukat egyszerűen csak a "legjobb értékesítő, legjobb tanácsadó, legjobb menedzser, legjobb beruházó stb." jelzőjével felcímkéző pályázók.
Óvatosan az amerikai szlogenekkel
Ezeket Herczku Mónika, a Karrier Mentor Tanácsadó Iroda vezetője is megerősítette. Igaz, véleménye szerint nem mindig jelent problémát a pozitívumok ilyen kiemelése. "Megállhatja a helyét az önéletrajzban akár ez is. De akkor konkrét, a valóságnak megfelelő eredményekkel, akár számszerűsítve is alá kell tudni mindezt támasztani. Például így: "a vezetői munkakör betöltése alatt a részlegünk forgalma 10 százalékkal növekedett", vagy "a munkakör betöltése alatt 15 százalékot spóroltunk meg a részleg számára az elmúlt fél évben." Juhos Andrea viszont úgy látja, a kevesebb néha egyértelműen több. "Inkább tűnjünk az önéletrajzban egy fokkal szerényebbnek, visszafogottabbnak, aztán okozzunk az interjún kellemes csalódást, mintsem fordítva"- inti óvatosságra a jelölteket. A szakemberek egyébként óva intenek az amerikai karrierkönyvek fordulatainak meggondolatlan lemásolásától."Teljesen más kultúrkör, más hagyományokkal, munkakultúrával és hozzáállással. Itthon azért valljuk be, másként hat, ha az álláskereső a CV végén egyből "Az ön leendő munkatársa" fordulattal zárja a sorait" - fűzte hozzá Herczku Mónika.
Nézzük az álláshirdetések szövegeit
Mint azt a szakemberek megfigyelték, ugyancsak gyakori probléma a megpályázott munkakörökhöz egyáltalán nem passzoló szavak és jelzők használata. "Míg egy kreatívnak számító területen dolgozónál - például a reklámiparban vagy a médiában - egyáltalán nem mutat rosszul a magát innovatívként meghatározó szakember, mindez már furcsán veheti ki magát egy könyvelőnél vagy pénzügyi elemzőnél. Tőle elsősorban átlagon felüli precizitást várnak el. Ahhoz, hogy jelentkezésünkben elkerüljük az oda nem illő jelzőket, támpontot jelenthetnek a hasonló munkakörben meghirdetett állások szövegei és a kiszemelt álláshirdetés megfogalmazása is.
Érdemes tehát tüzetesebben szemügyre venni, hogyan szövegezték meg a hirdetést, majd a kiszemelt cég szóhasználatával harmóniában összeállítani a pályázatokat "- magyarázza Juhos Andrea. Szintén előbbre viheti a pályázót, ha dinamizmust, sodró lendületet sugalló igékkel igyekszik körülírni, jellemezni a tevékenységét. Ilyenek lehetnek például a "kialakítottam", "átalakítottam" "felépítettem", "megszerveztem", "átszerveztem" igék. Ezek máris sokkal meggyőzőbben hangzanak, mintha a jelölt egyszerűen csak annyit mondana, hogy melyik projektben vett részt - fűzték hozzá.
Nem érdemes a nyelvtudással trükközni
A tanácsadók végezetül hozzáfűzték: a nyelvtudás és az informatikai háttértudás helyes meghatározása - legalábbis formailag - általában nem jelent túl nagy gondot az álláskeresőknél, hiszen a papír sok mindent elbír. A gond ezeken a pontokon-különösen a nyelvtudás betájolásánál-inkább az objektivitás hiánya. Jellemző ugyanis, hogy az álláskeresők túlbecsülik vagy épp a valóságosnál szerényebben ítélik meg nyelvtudásuk színvonalát.
Takács Gabriella