Nyelvtudás jelzése az önéletrajzban

Sokan irreálisan vagy nem pontosan tüntetik fel nyelvtudásuk szintjét az önéletrajzban. A hiba azért is kellemetlen, mert állásinterjún percek alatt kiderülhet a valós szint, ami a jelölt hitelességét áshatja alá. Zsigri Judit nyelvtanár a nyelvtanulásról írt cikksorozatának második részében a nyelvtudás megfogalmazásához és a még hatékonyabb nyelvtanuláshoz ad tanácsot. Az első részből megtudhattuk, milyen tanfolyamtípusok vannak és betekintést nyerhettünk a nyelvórák pszichológiájába.

Egyre több nyelviskolában ígérnek angol nyelvű óravezetést, ami azt jelenti, hogy a tanár elvileg nem beszélhet magyarul, mindent angolul magyaráz, kivéve a nyelvtant. Nos, ez a módszer sem mindig hatékony a felnőttoktatásban, mert minél idősebben kezd valaki a nyelvtanulásnak, annál nehezebben érti meg még magyarul is a másik nyelv sajátosságait. Egy hölgy a több mint 100 órás tanfolyam végén, közel 8 hónap együtt tanulás után vallotta be, hogy bizony sokszor fogalma sem volt arról, mit kell tennie, mert nem értette meg az angol instrukciókat. Mint kiderült, nem mert szólni, mert azt hitte, mindenki ért mindent- rajta kívül.

Félnek a csak angolul beszélő tanártól

Akadnak olyan csoportok is, amelyek kifejezetten kérik, hogy magyarul beszéljen a tanár, mert félnek attól, hogy nem tudják majd angolul követni az órákat. Lehet ilyenkor kompromisszumot kötni, és a hallgatók megnyugtatására magyarul is elismételni az angol nyelvű instrukciókat, míg meg nem szokták és tanulják azokat. Vannak tanárok azonban, akik kitartanak, és könyörtelenül angolul hajlandóak csak megszólalni. Ennek lehet következménye az, hogy néhányan inkább feladják és lemorzsolódnak, mintsem megpróbálják követni a tanárt.

Ha azonban valóban meg akarunk tanulni beszélni, sokat segíthet az angol nyelvű szövegek hallgatása. A hallgatók általában nem szeretik a magnózást, mert nem értik az angol anyanyelvűek kiejtését, pedig ha sokat hallgatnák, megszoknák, és egyre többet értenének. Sajnos, nincs az a nyelviskola, amely képes lenne olyan miliőt teremteni, mintha valóban angol nyelvterületen lennénk. Ez csak akkor lehetséges, ha a tanár 'native speaker', azaz angol anyanyelvű, és nem vagy csak alig tud magyarul. Ilyenkor tetszik vagy sem, angol magyarázatot kapnak a hallgatók, és kénytelenek megértetni magukat a tanárral. Cserében viszont nincs magyar akcentusa az oktatójuknak.

Hallgassunk minél több angol nyelvű adást

Gyakran javasoljuk a hallgatóknak, hogy főzés, vasalás vagy autóvezetés közben hallgassanak angol nyelvű hírcsatornákat vagy angolul dvd-n egy ismert filmet. Nem baj, ha nem értenek mindent, és nem is kell nagyon a szövegre figyelniük. Elég, ha a háttérben szól valami angolul, mert néhány hónap után ettől is jelentősen javul a beszédértés és könnyebb lesz megszólalni.

Jó gyakorlás már kezdők számára is a mesék, középhaladók és haladók számára pedig a krimik olvasása. Soha ne szótárral olvassunk, hanem hagyatkozzunk a szövegkörnyezetre, mert ugyanaz a szó, ha fontos, úgyis felbukkan a történetben többször is. Csak ha végképp nem találjuk ki a jelentését, akkor nézzünk utána. A jelzők az alaptörténetet nem befolyásolják, nem baj, ha nem értjük a "breathtaking' (lélegzetelállító) kifejezést, elég, ha rájövünk: tetszik valakinek valami.

Helyesen vagy folyékonyan beszéljünk?

Kétféle nyelvtanuló létezik: a hadaró, gyorsbeszédű, aki rá sem hederít a nyelvhelyességre, illetve a lassan, megfontoltan beszélő, jó nyelvtanra törekvő. Egyik sem a legszerencsésebb felállás, egyik sem elegendő például egy sikeres angol nyelvű állásinterjúhoz.
Eleinte valóban az a cél, hogy megszólaljon a hallgató, és csak a nagyon durva hibákat javítjuk, hogy egyrészt ne törjük meg a lendületét, másrészt ne rögzüljenek benne hibásan a dolgok. Az is igaz, hogy egy angol anyanyelvű turista már attól nagyon boldog, ha az utcán valaki útbaigazítást tud neki adni angolul- és cseppet sem zavarja, ha nem a megfelelő jelen időt használjuk, vagy nem tökéletes a kiejtésünk.

Egy állásinterjún azonban törekedni kell arra, hogy lehetőleg helyesen beszéljünk, ismernünk kell néhány használható töltelékszót, úgynevezett fillereket, (actually, so, obviously, definitely), amelyek segítségével gördülékenyebbé tehetjük beszédünket, és meggyőzhetjük az interjúztatót a nyelvtudásunkról. Vigyázzunk azonban a túl kacifántos mondatokkal és a gyakori filler-használattal, mert lehet, hogy az interjúztató éppen azzal leckézteti meg a pályázót, hogy még bonyolultabb és kevésbé ismert töltelékszavakat kezd el használni.

Melyik szint mit takar?

Az elvárt nyelvtudás szintjének meghatározására többféle megfogalmazást láthatunk a hirdetésekben. Ha a munkáltató "középszintű" vagy "középfokú", illetve "jó kommunikációs szintű" nyelvtudást kér a pályázóktól, az azt jelenti, hogy a jelöltnek rendelkeznie kell legalább középfokú nyelvvizsgával, amelyet a gyakorlatban - a mindennapi írásbeli és szóbeli kommunikáció során - is képes használni, és ha szükséges, tárgyalóképessé tud fejleszteni. Általában a középvezetőinél alacsonyabb szintű pozíciók esetében találkozhatunk ezzel a munkáltatói igénnyel.

A "társalgási szint" esetében a nyelvvizsga megléte nem elsődleges szempont, fontosabb, hogy a munkakörhöz szükséges speciális szavakat, szófordulatokat - például telefonáláskor a bemutatkozást stb. - ismerjék és alkalmazzák a pályázók. Ezt legtöbbször a recepciós és az adminisztratív pozíciók esetében várják el a külföldi tulajdonú cégek.

A munkáltatók értelmezése alapján a "tárgyalóképes nyelvtudással" rendelkező pályázók középfokú nyelvvizsgájuk mellett a munkakörhöz tartozó szakmai nyelvet is ismerik és beszélik - igény szerint idegen nyelvű prezentációkat, tárgyalásokat, megbeszéléseket tartanak és értelmeznek, egy nemzetközi projektbe történő bekapcsolódáskor pedig teljes értékű tagjai tudjanak lenni a csapatnak, nyomon tudják követni az eseményeket, és képesek véleményt alkotni a felmerülő témákkal kapcsolatban.

A felsővezetői állások esetében a munkáltatóknak sokszor nem elegendő a tárgyalóképes nyelvtudás, hanem felsőfokú nyelvvizsgához és magas szintű, gyakorlatban is használható nyelvtudáshoz kötik a jelöltek alkalmazását. Ez az igény még akkor is megfogalmazódik, ha a kollégák nagy része külföldi és a mindennapok munkanyelve az adott idegen nyelv.

A pályázók kozmetikáznak

Fejvadászok tapasztalatai alapján 10 pályázó közül legalább 3 irreálisan tünteti fel nyelvtudásának szintjét. Attól tartanak, ha nem írják be az elvárt szintet, eleve be sem hívják őket interjúra. Leggyakrabban a pályakezdők esnek ebbe a hibába, amire azonnal fény derül, amint meg kell szólalni az idegen nyelven. Ne írjuk tehát be az önéletrajzunkba, hogy tárgyalási szintű a nyelvtudásunk, ha önállóan nem tudunk beszélni és csak a betanult nyelvi paneleket tudjuk ismételni.

Nyelvtudás szintje: "fejlesztendő", "folyamatban lévő"

A pályázók a legkülönfélébb kifejezéseket használják az önéletrajzokban tudásuk körülírására. Sokan az alap, a közép vagy a felsőfokú állami nyelvvizsga A, B vagy C fokozatait említik meg, ám mindez fejvadász szemmel nem sokat ér. A versenyszférában nem a papír meglétén, hanem a tényleges, mindennapi helyzetekben praktikusan felhasználható tudáson van a hangsúly. Az állami nyelvvizsgáknak inkább a közigazgatásban megpályázott pozíciók esetében lehet jelentősége a nyelvpótlék miatt.

Gyakori, visszatérő fordulat a társalgási, a tárgyalási és a kommunikációs szintű nyelvtudás említése is. Emellett volt már példa olyan pályázóra, aki "alapfok alatti", "passzív alapfokú", "fejlesztendő", esetleg a "nyelvtanulás folyamatban" fordulattal címkézte fel a tudását. Álláskeresőként azonban nem árt tudni: a "fejlesztendő" és a "folyamatban levő" megjegyzések értékelhetetlenek, mivel nem utalnak valós nyelvismeretre.

A passzív tudás feleleveníthető

Persze nem elképzelhetetlen az sem, hogy a jelentkező az adott tudásszinten nem egyformán erős szóban vagy írásban, vagy épp régen tette le a felsőfokú nyelvvizsgát és menet közben picit megkopott a tudása. Ilyenkor mindig jelezzük az önéletrajzban, írásban vagy szóban vagyunk-e erősebbek. A nyelvtudás említésekor az idegen nyelven végzett feladatokat is megfogalmazhatjuk egy-két szóban, frappánsan, tömören, például: idegen nyelvű levelezés, beszámolók és riportkészítés.

A régen letett nyelvvizsgákhoz ajánlott odaírni, passzív felsőfokú nyelvtudásról van szó. Ebből már lehet tudni, hogy magas szintű, némi energia befektetésével feleleveníthető tudással rendelkezünk. A hatékony állásinterjús szereplés érdekében azonban célszerű mindenkinek alaposan áttanulmányozni az önéletrajzhoz, a bemutatkozáshoz és a szakterülethez kapcsolódó idegen nyelvű szókincset. A külföldi álláshirdetések kifejezéseinek átböngészése, átfutása is segíthet a felkészülésben.

Zsigri Judit nyelvtanár