István Dániel Kimnowakra búcsúzik

Sokan valószínűleg inkább a tévéből ismerik, mi mégis mint rádiós műsorvezetőt kérdeztük István Dánielt kedvenc magyar számairól. A Sláger Rádió hangjaként nap nap után slágerek közt merül, valószínűleg ha az öt valaha volt legrosszabbat kérdezzük, akkor sem hozzuk zavarba.  Persze azért nála is a popszámok a nyerők. Charlie újabb voksot gyűjt.

Kimnowak: Gyémánt
Nehéz lenne szavakba önteni, miért is történt így, de eddig két rádiótól jöttem el, és mindkétszer ez a szám volt a búcsúdalom. Kicsit valahogy hozzám nőtt.

Charlie: Jég dupla whiskyvel
Charlie egyike azon kevés zenészeknek, akik a kilencvenes évek új kihívásaira is tudtak válaszolni, akik meg tudtak újulni. Nem ragadt le a korábbi évtizedek trendjeinél, nem próbált a nevéből megélni, hanem felvállalt egy nagyon is hozzá illő, egyedi stílust. Inkább a személyének, mint ennek a számnak szól ez a szavazat.

Ákos: Keresem az utam
Igen, azt hiszem, nekem ilyen az igazi popdal. Hihetetlenül izgalmasan indul, végig fenntart egy különleges feszültséget. Elképesztően precíz és profin felépített dal, tökéletes hangszerelés, nagy kedvenc.

Rapülők: Áj lav jú
Megint csak nem a szám, hanem inkább az együttes kapja tőlem a szavazatot. Talán tíz-tizenkét éves lehettem, amikor betört a Rapülők-mánia, nagy hatással volt rám és persze a későbbi zenei ízlésemre. Le a kalappal előttük, életem első "komolyabb" magyar zenei élményét a Rapülők szolgáltatták. Most a feltámadásuk kapcsán kijött remix-albumot félve tettem be, de az is teljesen rendben van, ők is tipikusan az a banda, amelyik sosem lett "ciki".

Hobo: Nem lehet két hazád
Választok én is egyet listán kívülről. Hobót például sosem szerettem, de ez a száma valamiért nagyon tetszik, egészen sajátos hangulata van. Én úgy mondanám, igazi vasárnap délutáni dal. Egy megnyugvó állapot, de már felsejlik a hétfő árnyéka. Valahogy mindig el tud ringatni.