A közelmúltban a Peugeot tarolt az ilyen versenyeken, az idén látottakból arra következtethettünk, hogy Loeb fog nyerni Citroënnel, vagy ha nem ő, hát Märtin a szenzációs Forddal. Erre azt történt, hogy Solberg győzött Subaruval.
Ki érti ezt? Mintha minden egyes futamon minden egyes csapat és pilóta azon fáradozna, hogy még szorosabb, még izgalmasabb legyen a verseny. Mert már csak két rali van vissza a szezonból (jövő héten Katalán rali, záróra november 6. és 9. között Walesben), s egyéniben minimum négyen vívnak a trónért, csapatban pedig két párharc dúl az első-második, illetve a harmadik-negyedik helyekért.
De haladjunk szépen időrendben: négy szakasz maradt vasárnapra, kétszer 24,13, kétszer 31,63 km. És mind a négyet Loeb nyerte, edzés gyanánt, csuklóból. Ezek szerint biztosan Citroën francia zsenije végzett volna az élen, ha nincs az a szombati malőr, de volt. Így Loeb sokadik lett, nem szerzett pontot, nem ő vette át e vezetést Burnstől.
Hanem Sainz. Aki a hajrában csak kielőzte Duvalt a második helyért (bejött a matadornak a rizikós gumiválasztás: köztes helyett slick). És aki most úgy áll, hogy 3 pont előnnyel első, és pár nap múlva otthonában tarthatja vagy növelheti... Azaz 1990 és '92 után karnyújtásnyira a harmadik vb-cím, le a kalappal.
Vissza a vasárnaphoz: Solberg nem hibázott, végül fölényesen nyert. Idei harmadik, pályafutása negyedik futamgyőzelme, tavalyi ezüstjét követően akár arany is kerülhet a vitrinbe. Ahhoz képest, hogy San Remóban kifogyott a benzin, blama és kiesés; most meg a csütörtöki edzésen majdnem leamortizálta az Imprezát egy oszlopot eltrafálva - a szerelők fantasztikus munkát végeztek, az biztos. Gyorsan pár szó arról, hogy az idény végén sajos visszavonuló, négyszeres világbajnok (1996-99) Mäkinen is remekül ment, hetedik lett.
Solbergről, Sainzról már volt szó, a harmadik dobogósról még nem: Duval Törökország után végzett ismét bronzérmesként, beállítva legjobbját. És életben tartotta a fordos reményeket a konstruktőri harmadik helyre, hiszen a szombati bukásáig parádézó Märtin nem hozott pontot a konyhára, az amúgy első Korzikai raliján szépen teljesítő Hirvonen is csak egyet. Apropó, Märtin: az észt kiválóság a 15-ösön újfent elesett, kórházba is vitték (de állítólag semmi komoly). Aranyos álmairól Markko egyelőre letehet (bár matematikai esélye még maradt).
A másik szupergyors emberkét, Loeböt viszont még nem szabad temetni, csupán 6 pontra van az éllovastól (aki ugye már nem Burns, hanem Sainz). És közben a Citroën növelte előnyét a Peugeot-val szemben: Sainz mellett az 1995-ös világbajnok, a szezon végén (hov?) távozó McRae is kitett magáért - ötödik lett (Bugalski meg kilencedik, elnyűhetetlenek a Xsarák).
És akkor Peugeot: a címvédő, 2000-ben is világbajnok Grönholm volt a legjobbjuk negyedikként, a korábbi aszfaltkirály Panizzi hatodik, a 2001-es bolygóelső Burns mindössze nyolcadik. Az év harmadik futama, a Török rali óta vezett összetettben, már csak harmadik. Eljött tán az igazság pillanata: ne legyen má' valaki úgy világbajnok, hogy képtelen futamot nyerni! Mondjuk Sanyibá is csak egyszer diadalmaskodott (épp Törökországban, ahol Benikünk is megmutatta jól).
Hiba lenne persze leírni Burns bácsit, és ne feledjük, jövőre megint subaruzik. Grönholmról annyit, hogy reális esélye nincs a címvédésre, de amik mostanság történnek..., szóval sose lehet tudni. Panizziéknak meg maradt egy verseny, a Katalán, hogy bizonyítsák, még mindig jók aszfalton (2004-ben meg teljes szezont futnak a visszatérő Mitsubishinél).
Célba ért a vert mezőnyben Gardemeister a Skodával, a hatszoros korzikai győztes, 1994-es világbajnok Auriol Fabiája ugye még a pénteki rajtnál megadta magát. A privát WRC-sek közül Robert-ék és Warmboldék értek csak célba. Ja, Hyundai nem indult, nem is fog 2006-ig. Kár.
Alig párat kell aludni és ismét "találkozunk".