Olyan nagyon rég azért nem volt, hogy feledtük volna, mikor is egy Tommi Mäkinen nevezetű finn úriember 1996-tól négy éven át verhetetlen volt autójával, s magának négy, csapatának egy világbajnoki címet szerzett. A gép pedig egy Mitsubishi volt, de "csak" Evo. Aztán a japánok is előrukkoltak egy WRC-vel, de az már közel sem volt oly' sikeres, és hát a 2002-es idény végén a vezetőség úgy döntött, kiszáll, pihen egyet.
Hogy később (most) Mario Fornaris technikai vezetésével megmutassa magát, a 2004-es WRC-t, s deklarálja: igenis szerepet kér, ha egyelőre melléket is csupán. Mert természetesen nem azzal a céllal vágnak a következő idénynek, hogy rögtön odaverjék a nagyágyúkat (Citroën, Peugeot, Subaru, Ford), majd tán 2005-ben...
A Lancereket a francia Panizzi fivérek "használják" mind a 16 futamon, mellettük a finn Sohlbergék, a spanyol Soláék és az olasz Galliék osztoznak a másikon. A nyitó Montén utóbbi debütálhat, a második állomásom, Svédországban Sohlberg bizonyíthat. Elképzelhető, hogy nyáron már három egységet is bevetnek (hadd tanuljanak a fiatalok), meg állítólag az is, hogy értékesítik is a levitézlett darabokat - ilyen se nagyon volt még.
De akkor is "konzervatív", hiszen passzívak a difik, a váltó pedig kézi (félautomata a jövőben, talán), és nem is hat, csak ötgangos (Xtrac helyett FFD Ricardo). Tervezője nem egy bonyolult ember: "A filozófiám az egyszerűség" - mondta Fornaris. "Meg az időnk is szűkös volt. De például minek hat sebebesség, amikor az öt is elég? Meglátjuk, mit kell még fejleszteni, s lépünk."
És még: elektronika: Magneti Marelli; kuplung: háromtárcsás karbon; felfüggesztés: McPherson; fék: elöl-hátul tárcsa, belső hűtésű (AP helyett) Brembo (300-328-370 mm murván, havon, aszfalton); gátlók: Ohlins; kerék: ENKEI magnézium 5,5x16 - 7x15 - 8x18 hó, murva, aszfalt; gumi: Michelin; tank: 90 l; ülés: Recaro.