Pakkmacska - Jaguar X-Type Estate (menetpróba)

A pakkmacska a macskafélék családjába tartozó nagyragadozó, amely tekintélyes mennyiségű zsákmányt képes magával hurcolni. Pontos rendszertani neve: Jaguar X-Type Estate. Különösen azokra veszélyes, akik felszerelésigényes sportot űznek, vagy szeretnek nagy poggyásszal járni. Előfordul, hogy lovastanyák környékén les áldozatára. Nehéz menekülni előle.

Jól megváratta rajongóit a Jaguar ezzel a kombival, de meg lehet érteni az okot: náluk nem egyszerűen palettabővítésről, hanem merész tabudöntésről beszélhetünk. Már maga a hét közben szobafestő-autó, hétvégén családi jármű használatra utaló "kombi" szó sem illik a nemes brit márka arculatához. Persze, változnak az idők, s erről kénytelenek tudomást venni a hagyománytisztelő angolok is: a prémiumminőségű középkategóriában a kocsik negyedét vásárolják meg a szabadidő kellékeinek és az urasan dús poggyásznak bőséges helyet kínáló karosszériával. Nem térhetett ki ezen igény elől a Jaguar, már csak azért sem, mert az X-Type európai értékesítése némiképp elmarad a várttól. Így hát belevágtak a dologba, azzal oldva fel az elnevezési dilemmát, hogy az előkelősködő Estate modellmegjelölést adták a tavalyi Frankfurti Autószalonon bemutatott újdonságuknak.

Kapitális

Mint annyiszor, most is kiderült, hogy előnye is van egy autótípus késlekedő indításának: jól meg lehetett nézni a konkurenseket, amelyek ráadásul beporosodtak már egy kicsit, míg az újdonság frissen tündököl. Az Audi A4 Avant, a 3-as BMW kombi és a Mercedes-Benz C-osztály T-modell közvetlen vetélytársának számító Jaguar X-Type Estate csomagtartója a legnagyobb ebből a társaságból. Már alaphelyzetben is 445 literes, ami az osztottan dönthető hátsó üléstámla lefektetése után 1415-re nő. A hátfalajtó magasra emelkedik, s nagy előny, hogy üvegét külön lehet kinyitni. Nem lehet panasz a teherbírásra sem, amely - változattól függően - közel fél tonna. Nagyon jól kihasználható, kiváló használati értékű kocsit hoz tehát forgalomba a Jaguar, ráadásul a márka patinájának és hírnevének megfelelő külső-belső jegyekkel. Ahelyett ugyanis, hogy egyszerűen megtoldották volna a hátsó részt, a középső tetőoszloptól teljesen áttervezték a karosszériát, amely egyöntetű, dinamikus, elegáns hatást kelt. A formatervező saját megfogalmazása szerint a hátsó lámpa olyan, mint az utánégővel startoló vadászgép kettős lángcsóvája... Még az alapfelszereléshez tartozó tetősín is jól néz ki, ráadásul tovább bővíti a szállítási lehetőségeket.

Választék

A limuzinhoz hasonlóan az Estate is sokféle változatban készül. A háromféle lökettérfogatú benzinmotorhoz ötfokozatú manuális vagy automatikus sebességváltó jár (táblázatunk az előbbiekre vonatkozik), a két nagyobb verziót pedig összkerék-hajtással is meg lehet rendelni. A dízel, amely most próbautat tett szerkesztőségünknél, csakis fronthajtású és kézi váltós lehet - emiatt azonban kár volna nekibúsulni. Mint már korábban, az alapmodell esetében megállapítottuk (AM 2003/24.), ez az autó is ékes bizonyítéka az igazságnak, miszerint nem a lökettérfogat és a teljesítmény a döntő, hanem a nyomaték, amelyet bőséggel bocsát rendelkezésre a kétliteres masina. Annyira így van ez, hogy viszonylag ritkán kell nyúlni az egyébként remek fogású, pontosan kapcsolható váltókarhoz. Egyébként észre sem vesszük a volán mellől, hogy kombiban ülünk. Ez a változat is ugyanolyan jóindulatú semlegességgel kanyarodik, mint az alaptípus, kanyarban tehát kimondottan szórakoztató - némi gumizenével kísérve - megcsúsztatni egy kicsit. Azt viszont nagyon is észrevenni, hogy ez nem akármilyen autó, hanem Jaguar. Állandóan figyelmeztet a volán közepén vicsorgó ragadozópofa, a műszerfal hangulatos, nagy felületű fabetétje, s általában az a hangulat, amely egyedül és kizárólag e márka sajátja. A szubjektív dinamikaérzet is rendben van, akárcsak a műszerekkel mérhető sebességpotenciál: tíz másodpercen belüli gyorsulásra és kétszáz feletti csúcssebességre csak azoknak van igazán szükségük, akik állandóan jó adag adrenalinnal a vérükben szeretnek élni - ők a benzinesek közül válogathatnak. Szenvedélyük kiélésére azonban áldozniuk kell, némiképp szokatlan módon ugyanis - de a kétkerék-hajtással és a manuális váltóval kellőképpen magyarázva - a Jaguar Estate modellváltozatai közül az amúgy roppant szimpatikus dízel ára a legkedvezőbb. Ez persze még jobban megnehezíti az áldozat menekülését a Pakkmacska éles karmai közül...

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter