Távoli rokon - SsangYong Rexton RX 270 Xdi DSX

Szembeötlő hasonlósága miatt ez a kocsi le sem tagadhatná, hogy rokonságban áll a stuttgarti terepjárókkal. Többről is van szó puszta látszatnál, hiszen a motor és - részben - az erőátvitel ugyanúgy a csillagosoktól ered, mint a műszaki know-how egy része. A közelebbi ismerkedés azonban megmutatja, hogy elég távoli a rokonság, hiszen a részletek már tipikusan távol-keletiek. Összességében egy korrekt autó, korrekt árért!

Sokan megbámulták a tesztautót. Nehéz is lenne nem észrevenni, hiszen komoly tömeghatású, tekintélyes autó, amelynek lehengerlő optikai hatását kellően fokozza a fekete metálfényezés és a sötétített üvegezés. Fényesen csillogó, lamellás hűtőmaszkján ösztönösen keresi a háromágú csillagot a tekintet, de hiába: ez kérem egy SsangYong Rexton, Koreából. Aha, nyomul közelebb egy lépéssel az érdeklődő, no és az ára? A meglepetés kellemes: a várt tízegynéhány millió helyett kilenc. Nem teljesen mindegy... Miután így felkeltette érdeklődésünket az autó, érdemes alaposabban szemügyre venni. Annyit már megtanult Európa, hogy nem szabad lebecsülni a koreaiakat, hiszen jó autókkal állnak elő, amelyek ár-érték aránya is rendben van. Márkáik közül az utóbbi időben viszonylag keveset hallatott magáról az autóipari fúziók korában önállónak megmaradt, bankok tulajdonában álló SsangYong, de még nálunk is sokan emlékeznek a műszakilag a Mercedeshez közel álló Musso szabadidő-terepjáróra. Most új importőrrel új lendületet vesz a távol-keleti gyártó, egyelőre a Rextont kínálja, de hamarosan várható a Musso pick-up változata is. A Rexton elsősorban a Hyundai Terracan és a KIA Sorento vevőit igyekszik elhódítani, de van bizonyos esélye a japánok, sőt az európai prémiummárkák ellenében is.

Mire használjalak?

Elsőként az tűnik fel, hogy "macsós", sőt "maffiózós" küllemével a Rexton elbátortalanítóan hat a pofátlankodókra és erőszakoskodókra, illetve nevelően az autópálya belső sávját magánterületként lefoglalókra. Sose tudni, ki ül egy ilyen fekete "tankban", jó lesz félrehúzódni előle! Kocsink alkalmas tehát önbizalom-erősítőnek, mások agressziója elleni védelemnek, a némiképp nyugodt és biztonságos autózás zálogának. Mégsem javasolnám a városi csatatérre, mert méretei és fordulóköre miatt néhol kissé úgy fest, mint elefánt a porcelánboltban. A parkolást megnehezíti, hogy ferdén hátra rossz a kilátás, pakolóradar meg nincs. Igaz, ha már sikerült a művelet, nagy előny, hogy szűk helyen nem kell kinyitni a hátfalajtót, mert külön nyílik az üvege, illetve hogy elektromosan behajthatók a külső tükrök. Nem ajánlanám jó szívvel terepezésre sem. Egyrészt: ki gyalázná meg metálfényezésű, könnyűfém felnis, alacsony fellépőjű (semmi értelme, csak nadrágkoszolónak jó!), gyönyörű kocsiját? Másrészt: a masszív szerkezet, a műszerfali nyomógombokkal kapcsolható összkerék-hajtás és terepváltó, illetve a jó terepszögek jóvoltából akár komoly akadályok leküzdésére is alkalmas lenne a kocsi, de ahhoz le kellene cserélni az aszfaltra való gumikat. Maradjunk tehát inkább az épített úton, ahol viszont az országúti fokozatban nagyon hosszú áttételezés miatt javaslom, hogy súlyos utánfutó vontatására, hajó vízre bocsátására és partra húzására a kissé drágább automatikus verzió megvásárlását vegyék fontolóra.

Hosszú távon

A tartalomból:
Bemutató: Ford Focus II.
Menetpróba: Maserati Quattroporte
Teszt: Aprilia Pegaso 650 i.e.
Időszerű: Parkolási büntetések behajtása

Belül közepes

S ha már szóba került a felszereltség, a kívülről királyi Rexton (a latin rex szó királyt jelent) belülről nézve eléggé polgári. Igazából a jó középkategória berendezését hozza, néhány látványossággal felértékelve. Van automatikus klíma, de egyzónás, nincs automata ablaktörlő vagy világításkapcsoló, a műszerek, a kezelőszervek az átlagos japán, illetve koreai szabványra készültek. Ez messze nem akar kritika lenni, hiszen magas az a standard, minden precízen működik, tartósnak ígérkezik, de azért nem adja azt a prémiumnívót, amit a küllem alapján várnánk. A bőrkormány és a műszerfal, illetve a középkonzol "fabetétje" messziről kiáltja, hogy azt a fát nem erdőben vágták ki, a kidolgozás minősége, a felületek tapintása, az autó határozott lágyítószer-illata nem igazán adja az elit autók hatását. A megvilágított piperetükrök első kísérletre sztrájkba lépő fedelei pedig arra utalnak, hogy van még miért ráncba szedni a beszállítókat. (A tesztelt példány egyébként nem mindenben felelt meg a kereskedelmi forgalomba kerülő kivitelnek.) Mindezt mégis korrektnek minősíthetjük, ha figyelembe vesszük az árat. Hiszen éppen az ilyen részletek tökélyre csiszolása az, ami évekbe és csillagászati összegekbe kerül. Akinek ez kell a boldogságához - és bankszámlája is van hozzá -, az úgyis tudja, hol vásároljon be. Sokan viszont pragmatikusabban gondolkodnak, s azt mondják, hogy ez az egy-két apróság nekik nem éri meg, hogy a Rexton árának másfélszeresét fizessék. Az újautószag majd elszáll, a kisebb hibákat kijavítják garanciában, a maradó hiányosságokkal lehet együtt élni, a megspórolt milliókból pedig sok örömet szerezhet magának az ember az élet más területein. A kolosszális csomagtér, a hatalmas teherbírás, az egész éves mozgékonyság és az utánfutó-vontatási képesség pedig sokáig megmarad. Nem feltétlenül baj, sőt jó néhány vásárló szemében előny is lehet, hogy a SsangYong Rexton nem "igazi", hanem távoli rokon. Épp ez benne a jó!

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter