Honda Hornet CB 600

Jómagam mindössze három éve motorozom, de nagy szerencsémre igen sok bringát kipróbálhattam már. Volt köztük minden, ami a Simson és az ezres Raptor között lehetséges, mégis jelen pillanatban jobb gépet el sem tudok képzelni magamnak a 600-as Hornetnél.

Elsőként egy 250-es belpiacos Bandit keserítette meg életem, amely bár gyönyörű volt, annál tragikusabb, hála az itthoni kereskedésnek, amelynek tulaja még bizonyos szinten ismerősöm volt. Amikor eladtam, elhatároztam, hogy nem veszek naked bike-ot. Második évben még mindig belpiacos gép maradt, egy 400 RF különösebb gond nélkül. Sok olvasgatás, próbálgatás, gondolkodás után döntöttem úgy, hogy egy lódarazsat tartok majd a garázsban. Bár kategóriájában akár 200 000 forinttal olcsóbban meg lehetett volna venni pl. az SV 650-et vagy 40 000 forinttal olcsóbban plusz 150 köbcentihez juthattam volna a Kawától, igazándiból az első pillanattól kezdve nem volt kétség a választás felől, és idén tavasszal hazatoltam egy 0 kilométeres darazsat.

Jómagam igen konfekcióméret vagyok, 178 cm és 70 kg, utasom is csak XS-es, 158 cm és 45 kg. Városban olyan, mintha egy teniszbírói székkel lavíroznék a kocsik között. Bár a motor ülésmagassága nem különösen nagy, az általa kínált pozíció mégis hihetetlen kényelmes, és könnyen átlátható a forgalom is. Irányítani szerintem egy 3 éves gyermek is tudná, már ha előtte tett egy háztömb kört háromkerekűjével. Igaz, hogy a kisbuszok tükre pont az enyémekkel van egymagasságban, de ezt leszámítva, városban jobbat el sem lehet képzelni. Ha sietős az ember dolga, sem érdemes 8000 fölé pörgetni - pedig ott kezd élni igazán -, gyönyörűen lehet előzgetni így is. Hajtós városi használatban 6,3 - 6,5 literrel beéri, ami számomra maximálisan elfogadható. A nagyobb kátyúkat, úthibákat elég jól elnyeli a futómű, az első fék kifogástalanul végzi a dolgát, a hátsó olyan, mintha nem is lenne, de az ugye nem is kell...

Bejáratós korában javasolta a párom egyik nap (az ötből, amíg járatódott), hogy munka helyett menjük el valamerre kettesben. Túl nagy útra nem szántam volna magam, tudván, hogy egy Bp.-Veszprém "túra" után azt mondta, ő az életben hosszabb útra nem akar motorral menni. Magam is meglepődtem, amikor a Börzsönyben járva még 200 km után is azt mondta, részéről mehetünk még bármerre, nem feltétlenül haza. Ebből (is) gondolom, hogy hátul nem lehet kényelmetlen - én általában elöl ülök. A maga 45 kg-ja olyan, mintha ott sem lenne, de ha nehezebb utasom volt, a hátulja eléggé hintázott. A hátsó rugóstag 7 fokozatban állítható, ezt kihasználva kb. 3 perc alatt kosz- és bosszankodás mentesen állítottam is rajta, és nagyban javult is a dolog.

Nyílt nap alkalmával azért kiderült, hogy nem versenymotorból van. Hosszanti gyors kanyarokban nagyon picit hintázik, főleg az eleje, a fékkar pedig egyre csak közeledik a markolat felé. A gyári Michelin Pilot Road gumik igen jó visszajelzést adnak, 8000 km után is van még rajtuk futófelület, de igazándiból nem pályára valók. 8000-től úgy 11 500-ig igencsak szedi a virgácsait, alatta viszont a pálya körülményeihez képest olyan, mintha állna. Sok helyen írták, hogy némi plusz nyomatékra lehet szert tenni egy nyitott dobbal. Az enyémen egy Gianelli félrendszer van (azaz 0 katalizátor, csak a leömlő gyári) de nem mondanám, hogy egetverő a különbség. Ja! De! Isteni hangja lett, a gyári dobbal olyan, mint ha egy fűnyírógép erőlködne.

Pályanap után vagy egy-egy tartós 180-200-as autópályázás után majdnem 8 liter is legurul a torkán, de megbocsátható cserébe az élményért, amit nyújt. Apropó autópálya! A gyári plexi nagyon csinos, jó drága, de szélvédelme szinte nincs. Szélcsendben úgy 140-ig kényelmes, utána célszerű bebújni mögé. Hosszabb nagy sebességű motorozás után kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, masszőrét a hát- és vállfájással kapcsolatban.

Mátrában és hasonló helyeken szerintem verhetetlen, azonos tudású motoros, hatszázas sportgéppel nem tud meglógni. Picit puha ugyan az eleje, alsóbb régiókban kicsit talán gyengének tűnik, legalábbis a tetejéhez képest, nincs szélvédelme (azért naked), és talán fel is soroltam az összes hibáját.

Lassan téli álomra szenderül majd a gép, tavaszra új, keményebb fékbetéteket, fém fékcsöveket és egy sportlégszűrőt kap majd születésnapjára. Remélem, meghálálja majd. Ha még nagyon rakoncátlankodik az orra, lehet hogy megkísérlek egy villaolaj-cserét, majd beszámolok, segített-e.

Bár kategóriájában a legdrágább, mégsem bántam meg, hogy ezt választottam. Hihetetlen könnyen vezetehető, barátságos, de ha kell, előbújik belőle a fenevad. Azoknak, akik városi és hegyivadász motorra vágynak, csak ajánlani tudom. És amit kivétel nélkül minden motoros társam, ismerősöm, nem ismerősöm dicsér: a matt metálkék színe. Magamnak jelen pillanatban jobb gépet el sem tudok képzelni.

Kállai Ákos

/motor/teszt/20041012betyarkodasra.html