Ismét egy élményautó, és érzem, hogy a bizsergés szétárad bennem, pedig tudom, hogy ez egy 15 éves, nem modern darab, hovatovább automata, meg van neki gazdája is, és ugye ilyenkor nem illik tönkretenni sem autót, sem lelket! Mégis úgy vagyok vele, mint a zenében a Green Dayjel, vagyis csípem, de mondjuk Bonóval szívesebben elsörözgetnék egy jófajta ír kocsmában! Metaforám lényege, hogy jó-jó a modern, de vannak örök klasszikusok is, mint ez itten.
A Porsche családnak sokat köszönhet a világ autógyártása. Száz évvel ezelőtt már elektromos meghajtású kocsit konstruált, majd összerakott egy VW Bogarat (kult autó I.), utána meg gondolt egy merészet, és megalkotta a Porsche 911-et (kult autó II.). Ha jól emlékszem, 1963-ban debütált az első széria, és a jó negyven év alatt, ami azóta eltelt, bizony az alapforma és -koncepció nem változott jottányit sem.
Mondják, Porschéból az igazi a farmotoros, léghűtéses. Én speciel meggyőzhető vagyok, főleg ha mehetek egy kört a meggyőzés tárgyát képező vassal. Most mehettem! Napsütés, langymeleg, enyhe szellő, és mire megérkezünk az Euro-Ring aszfaltjára, már ott a kis fekete gonosztevő, lelkek és szívek elrablója, milliók autóikonja.
Első pillantásra lejön róla, hogy szeretik, naná, ki ne szeretné, ha lenne neki ilyenje. Szélesen terpeszt a parkolóban, büszkén hátat fordítva nekünk, nézi a pályára vezető utat úgy, mint amikor a kölyök vizsla (vagy inkább boxer?) megáll a kiserdő szélén, beleszimatol a levegőbe, ősi ösztönöktől hajtva megfeszíti minden izmát, és vészjósló módon néz valamit. Mondom, ösztönök ezek meg érzések. Na, de hogy ösztönei vannak valaminek, ami fémből, üvegből, bőrből és némi műanyagból van?? Már most kiráz a hideg!
Irány a kocsi, irány a pálya! Első meglepetés: hatalmasat nyílik az ajtó. Ez azért fontos, mert általában nem egyszerű beülni egy ilyen lapos gépbe! A Porschéba becsüccsenni nem okoz különösebb gondot, nem kell hajtogatnom semmimet sem. A tulaj jobb egyben instruál! Immobilájzer ide, kulcs bal oldalra (ahol az ember szíve ver). Automata váltó "P" állásba, gyújtás, indít... Röfög, hörög, zörög (és még sok "ög" végződésű hangutánzó szó), a mosoly szélesebbre nyílik arcomon.
Repül az idő, leforgattuk a tesztet, búcsúzni kéne, de nem megy könnyen. Kitalálunk mindent, hogy picit tartsuk még a kocsit... Lekonf, fényképezés, sztorizás. Feladjuk, nézem a Porsche távolodó sziluettjét, és még messziről is hallom a hangját. A srácok elégedetten hümmögnek, jó volt, majdnem olyan, mintha Bonóval söröztünk volna... De jó volna most egy Ferrari vagy Lamborghini! Nincs valakinek?
Bertalan Gábor