Audi A4 Avant 2.0 TDI - Ékszerkazetta

Méreteiben szerény, ám precíz kidolgozású és értékes tartalmú - mi az? Lehet például egy ékszerkazetta, vagy akár az Audi A4 Avant. Sok közös jellemzőjük van, nagy különbség viszont, hogy az Audi az utcán áll és mozog. Utóbbit, különösen ezzel a pompás dízelmotorral, teljes megelégedésünkre teszi.

Ajánló - AM 2005/9.

Minden teszt egy helyen

Audi A4 Avant 2.0 PD TDI

Értékelhetünk valamit önmagában, sterilen, a környezetéből kiragadva, vagy a tőle elválaszthatatlan kísérő körülményekkel együttesen. E bölcselkedés azért jutott eszembe éppen az Audi A4 Avant kapcsán, mert itt különösen feltűnő a szakadék a fennkölt alkotói célok és a brutális felhasználói valóság között

Ezt a kocsit ugyanis az egyik német prémiummárka készítette, hogy úgy mondjam, tisztes polgári világnak szánva. Jelen tesztje viszont Vadkeleten jelenik meg, ahol az adótartalom az autó árának fele, az üzemanyagénak kétharmada, mégsem számíthat hatékony vagyonvédelemre a tulajdonos, szinte közpréda az utcán álló tízmilliós érték.

Ennek megfelelően volt a kocsiban diszpécserrel összekapcsolt műholdas követőrendszer, s még plusz egy kódbillentyűzet, amely rendszeres okvetetlenkedéssel csepegtetett ürmöt az Avant élvezetének örömébe. Meg aztán nálunk - a fizetések arányában - háromszor annyiba kerül ez a jármű, mint hazájában, így az itteni várakozásokat figyelembe véve kénytelenek vagyunk az arrafelé méltányosnál talán szigorúbb mércét alkalmazni használati értékével szemben.

Bársonybélés

Amúgy nagyszerű kocsi az A4 Avant. Engem leginkább a kifogástalan minősége fogott meg: mindene úgy működik, nyílik, csukódik, mint egy míves, bársonybéléses acélkazetta olajozott csuklón forduló, légmentesen záró, cuppanósan illeszkedő fedele. Igaz, neki kell gyürkőzni egy kicsit, amikor felhajtjuk a hátsó üléstámlát, mert érezni, hogy nem sajnálták belőle az anyagot, de amikor bekattan a helyére, sziklaszilárdan áll, s biztosak lehetünk benne, hogy ütközéskor is útját állja a poggyásznak.

Az autó minden egyes részlete és összhatása egyaránt arról tanúskodik, hogy profik építették igényes vevőknek. A poggyásztér viszont nem nagy. Bocsánat, most profán leszek, de nekem még mindig a "Kocka-Lada" a mérce. Annak 400 literes volt a csomagtartója. Az Avant alaphelyzetben csupán 22-vel kínál többet ennél. Kombi létére. Öten vagy akár négyen elmegyünk vele siklóernyőzni? Felejtsék el! Talán golfozni.

Ha pedig átrendezzük a belsejét, akkor van ugyan egy bő köbméterünk, de az áramvonalas fazon miatt nagyon korlátozott a berakható legnagyobb téglatest mérete. Jó, jó, tudom, hogy ilyen autót nem azért vesznek, hogy évente kétszer megspórolják a tehertaxit, de akkor is...

Tartalékok

Az autót országúton és városban hajtva két dolog állapítható meg. Az első az, hogy a kétliteres dízel nyomatéka, teljesítménye, karakterisztikája és fogyasztása messzemenően megfelel a fokozott igényeknek. Jól gyorsít, nagy sebességnél is halk, a hatfokozatú sebességváltónak köszönhetően mindig optimális üzemállapotban tartható. Lakott területen könnyedén gurul hatodikban, hogy a helységtáblánál három fokozatot visszaakasztva sprinteljünk egy jót. Több személlyel és poggyásszal a fedélzeten sem kevésbé meggyőző a produkció.

A másik megállapítás, hogy még a motorteljesítmény maximális kiaknázása és kimondottan húzós tempó esetén is óriási biztonsági tartalékok érződnek a futóműben és a fékben. Az A4 kapható 250 lóerővel és 250 km/órás csúcssebességgel is, tehát a tesztelt hajtómű korántsem a teljesítőképességük határáig veszi igénybe a szerkezeti elemeket. Ezt nagyon jó érzés tudni. Végül hadd tompítsam egy kicsit az imént leírtak élét. Az Audi A4 Avant azok kocsija, akiknek szintén vannak tartalékaik, ezért nem sokat aggódnak azon, ha utcán hagynak egy tízmilliós ékszert. Végső soron ez is része a prémium-életérzésnek...

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter