A lényeg, hogy egy versenyistálló fenntartási költségeihez mérten elenyésző summáért húzhatunk overallt, s ideális körülmények között mérhetjük össze tudásunkat a többi tehetős megszállottal.
Szálkásítás
A Trofeo névre keresztelt versenyautó alapjait a nemrégiben bemutatott Maserati Gransport adja. Közös a motor, a karosszéria, sőt a műszerfal is, mégsem valószínű, hogy bárki összekeverné a két járművet. A pályaautó ugyanis karbonszálas spoilereket és hátsó légterelő szárnyat kapott, a gyári kerekek helyét pedig 18 colos könnyűfém felnik vették át, 305 mm széles Pirelli P Zero slickgumikkal. Nincsenek utasülések, eltűntek a kényelmi berendezések, sőt még a napellenzők is kikerültek az autóból. Van viszont kagylóülés, hatpontos biztonsági öv, plexiablak, porral oltó és bukócső-térháló, így garantált a versenyhangulat, s az FIA szabályainak is megfelel a masina.
A 184 kilogramm tömegű, 4244 köbcentis aggregátot módosított vezérlőelektronikával, sportlevegőszűrővel és speciális kipufogórendszerrel építik az autóba. Teljesítménye nem kevesebb, mint 425 lóerő, csúcsnyomatéka pedig 460 Nm, könnyen elképzelhető, mire képes az 1345 kilós öntömegű Trofeo. Áttételtől függően akár 4 másodperc alatt is felgyorsulhat 100 km/órára, végsebessége pedig megközelítheti a 300 km/órát. Mindeközben olyan hangot ad ki magából, mint egy gigantikus kávédaráló, főleg amikor eléri a 7900-as maximális percenkénti főtengelyfordulatot.
A fejlesztőmérnökök azonban nem elégedtek meg ennyivel. A versenyképes úttartás érdekében öt centiméterrel csökkentették a hasmagasságot, előre és hátra speciális toronymerevítőket, a gyári lengéscsillapítók helyére pedig kőkemény gátlókat építettek.
Nyeregbe!
A 2005-ös versenysorozat áprilisban kezdődött Monzában. Később többek között Barcelonában, Imolában, Silverstone-ban és Valenciában is összecsapnak a pilóták. Nevezni érvényes versenyzőlicenccel lehet (akár év közben is), s bár a bajnok nem kap értékes jutalmat, az izgalmakért, az elismerésért és persze a hiú büszkeségért mindenképpen megéri ringbe szállni.
Szöveg és kép: Kovács Zsigmond