Önreklám - Audi A6 Avant 3.0 V6 TDI quattro

Ha egy autóról lebontjuk azt a vastag közhelyburkot, amibe a marketingosztályok csomagolják, rendszerint egy középszerű, viszonylag vérszegény járművecskét kapunk. Az A6-os kombival viszont megúszhatjuk ezt a kiábrándulást, mert ez az autó akkor is nagyon jó, ha figyelmen kívül hagyjuk a reklámszövegeket.

Az Audi A6 Avanthoz hasonló kategóriájú autók prospektusaiban hemzsegnek az olyan kifejezések, mint a család, a lendületes életforma, az aktív pihenés, a sportosság; sőt, ha az autó még négykerékhajtású is, akkor tanácsos még belevenni a felsorolásba az extrém sportok valamelyikét.

Persze a reklámszövegírók biztosan jól tudják, mitől döglik a légy, de az A6-os esetében kár fáradniuk, mert az autó annyira jól sikerült, hogy minden külső segítség nélkül eladja magát - már persze annak, akinek van 14 millió forintja a háromliteres, hathengeres turbódízel, quattro-hajtású kombiváltozatra.

Mivel szerkesztőségünk már tesztelte az A6-ost ugyanezzel a hajtáslánccal, helypazarlás lenne most megismételni a 3.0 TDI örömeit, vagy a kifinomult négykerékhajtás és úgy általában az autó dicséretét. Koncentráljunk inkább a kombiváltozat sajátosságaira, mert ez önmagában is megér egy misét.

Itt van mindjárt a forma, amiről sokan határozottan állítják, hogy még harmonikusabb és sportosabb megjelenést ad a modellnek, mint a hagyományos, négyajtós kasztni. Ezen aztán még vitázni is időpazarlás, mert mindenkinek más az ízlése, de az tagadhatatlan, hogy az autó egyáltalán nem vált ormótlanná az "átkombisítástól".

Igaz, az Audi mindig is jó volt ebben, hiszen már a régi 100-as széria ilyenfajta változata is nagyon jó formájú volt, s a "sportkombi" fogalmát akkor ismertük meg, amikor a cég a kilencvenes évek közepén bemutatta az A4 Avantot.

Az Audi akkor egy cseppet sem titkolta, hogy az erősen csapott hátú kombi nem kifejezetten teherszállításra készült, amire sem a raktér formája, sem belső burkolatai nem tették igazán alkalmassá.

Ezzel a kombi egy csapásra megszűnt hónaljszagú haszonjárműnek lenni, Ingolstadtban pedig azóta is százezerszám születnek hasonló formavilágú autók - vagyis az ötlet bevált.

Így hát az A6 Avant egyáltalán nem kelt majd rossz benyomást, amikor ezzel parkolunk le a golfklub vagy a lovastanya bejáratánál; az éppen megfelelő mértékben, de rendkívül látványosan alkalmazott krómdíszítések, a rafinált ívekből egységes, masszív tömbbé formált kocsitest látványa azonnal egyértelművé teszi, hogy ezzel az autóval nem a hentes hozta meg az étterem konyhájára a mai nyersanyagot.