Képgaléria: Cadillac/Corvette bemutató
Amikor egy kimerítő nap után kiszállok az autóból, remeg a lábam az izgalomtól, sajog minden porcikám. Mégis, alig várom, hogy másnap reggel legyen, s újra a kormány mögött "kínozhassam" magam. Ez az autó maga az amerikai álom, a Porsche 911-es tengerentúli megfelelője, az élő legenda hatodik nemzedéke. Mégpedig roadster változatban - ha már itt tartunk, a Chevrolet Corvette 1953-ban nyitott sportkocsiként kezdte pályafutását!
Aki gyerekkorában játszott autóskártyával, vagy egy kicsit is jártas a négykerekűek világában, az bármilyen szögből, már kilométerekről felismeri a jellegzetes formát. Illetve megeshet, hogy elölről mégsem. Az orr-részen ugyanis drámai változás történt: mivel a bukólámpák (értelemszerűen nyitott állapotban) gyalogosgázolás esetén komoly sérüléseket okozhatnak a szenvedő alanynak, egy jövőbeni előírás miatt le kellett mondani róluk. Szomorú, mert a rejtett fényszórók ugyanúgy az autó egyedi stílusjegyei közé tartoztak, mint a négy kerek hátsó lámpa.
A Corvette 1962 óta először kapott hagyományos világítótestet - őszintén szólva nem is sikerült valami "fényesen". Az F22 Raptor vadászrepülőt idéző sziluett és a szexi hátsó viszont egyszerűen félreismerhetetlen. Ha pedig egyéb elfoglaltság miatt a látványra nem is, a V8-as hajmeresztő bömbölésére biztosan mindenki felkapja a fejét az utcán. A Corvette sehol nem marad észrevétlen!
Elődjéhez viszonyítva 125 mm-rel rövidebb és 25 mm-rel keskenyebb az autó, a tengelytávolság azonban 30 mm-rel hosszabb. Emiatt a hasznos tér (ha lehet egyáltalán egy vérbeli sportkocsi esetén ilyesmiről beszélni) végső soron nem csorbult. Noha jóval testesebbnek tűnik, méretei nagyjából megegyeznek az örök vetélytárs Porsche 911-esével. A generációváltás során annak ellenére 56 kilogrammot fogyott a 'Vette, hogy felszereltsége gazdagabb. S a szélcsatornában töltött 400 óra is meghozta a kívánt eredményt, a légellenállási tényező mindössze 0,28 Cw.