Családban marad - Opel Zafira 1.9 CDTI Cosmo aut.

Egy autó, ami kívülről elég unalmas. Egy autó, amiben hét ülés van. Egy autó automata váltóval, hogy anyunak is jó legyen. Egy autó, kifejezetten családosoknak.

Opel Zafira 1.9 CDTI Cosmo videó > képgaléria

Má' megin' egy egyterű. Kölyök sehol, családilag elvagyunk itthon ketten (macskával együtt hárman), mint a befőtt, erre mindig hozzám kerülnek ezek a batár nagy szekerek. Illetve bocsánat, ez itt a kompakt egyterű kategória, nincsenek is olyan nagy méretek, most nézegettem, hogy ez a Zafira három üléssorral, hét székkel, néhány centivel még rövidebb is, mint a nemrég próbált Jetta. Oké, az limuzin, de eszembe se jutna róla soha, hogy nagy, erre itt ez a flexüléses valami, és még rövidebb is nála. Na mindegy.

Reálisabb összehasonlításért vegyük mondjuk az új Mazda5-öt, ami harmincvalahány milliméterrel hosszabb, mint a Zafira, vagyis Opelék új generációs egyterűje igencsak kompaktra sikeredett. Kompaktra, de nem mondjuk szépre, megkapóra, vagy esetleg lenyűgözőre, formailag erősen konzervatív, amolyan jó németes darab. A Mazda5 esetében ötletnek ott a zseniális dupla tolóajtó, a rém furi hátsó lámpa, utóbbival operál a Toyota Corolla Versója is, itt van viszont ez a Zafira, ami olyan, mint egy kitömött Astra.

Az egyterű nem sokkal szebb előző generációját Németországban vitték, mint a cukrot, s minthogy jól bevált recepten nem szokás változtatni, érthető tesztautónk optikai visszafogottsága. Nekem mondjuk tetszenek a Zafira hátsó lámpatestei is, de korántsem annyira, mint a fentebb említett konkurensek megoldásai, bár igaz, hogy felelős családapaként, a tömegből nem kitűnni elvet szem előtt tartva biztosan valami ilyesféle járgányt választanék magamnak, magunknak. De nem fogok, legalábbis még jó ideig.

Mielőtt továbbmennék, gyorsan leírom, hogy az autót kölcsönadtam tíz percre kedvesem nagybátyjának, hadd próbálja ki, mit tud a gép. Róla annyit érdemes tudni, hogy feleség és két gyerek várja otthon nap mint nap, masszívan benne van tehát a célcsoportban. Família bepakol, gyújtás ráad, menés, majd boldogan visszatérés, hogy mennyibe kerül, tök jó, meg hogy nekik soha nem kellene ennél jobb. Egyetértés, szóval a bekezdés tartalmát tessék végig fejben tartani.

(És ha már így elkalandoztam, mellékesen megjegyzem azt is, hogy mikor fényképeztem az autót a ködös rakparton, egy sirály olyan hatalmas csomaggal kínált meg a tejfehér massza álcája mögé bújva, amekkorát én még életemben nem láttam és pucolgattam lefele. De legalább levonhattam azt a nyilvánvalóan erőltetett tanulságot, hogy biztosan a szerencse fia vagyok, amiért kipróbálhattam ezt a picit unalmas Zafirát.)

Nem hiszek a három üléssorban. Az agyam számára valahogy összeegyeztethetetlen, hogy kompakt "kabátba" csomagolva hét ember is kényelmesen el tudjon közlekedni innen oda, ha valami, hát a szűkösség mindig feltűnik ezekben az autókban. Persze szögezzük le gyorsan, nem arra vannak tervezve, hogy állandóan heten koptassák bennük az üléseket, ez csak afféle plusz, hogy szükség esetén, rövid távra, be lehessen valahova hajtogatni a nagypapit és nagymamit. Korábbi élményeim alapján még néhány kilométeres táv esetén is csak hosszas rábeszélés után vállalnám, hogy leghátra kerüljek egy egyterűben, a legrosszabbra felkészülve kezdtem hát hajtogatni a Zafira Flex7 ülésrendszerét.

És a munka végeztével (nem volt könnyű, az egyik kiemelendő ülésről - még mindig - le van szakadva a kezelőkar) csalódtam egy óriásit. De pozitíve. Meg lehet ugyanis maradni leghátul, bár igaz, hogy az üléspozíciót kicsit szokni kell: olyan, mintha fogászati székről mintázták volna a pótüléseket. A hát fura szögben hátradőlve, a térd mintha a vízszintesnél árnyalatnyival magasabban lenne, de el lehet férni, és ez a lényeg. Ráadásul a kar sem szorong az oldalsó műanyagelemeket dörzsölgetve, a száműzötteknek öblös könyöklőt alakítottak ki a német mérnökök, akik figyeltek arra is, hogy a plafon ne rendezze át a sérókat. Igen, van fejtér is.