Azt hiszem, felesleges szépítenem a dolgokat: ki nem állhattam, állhatom a Kalost. Nem szeret(t)em se három, se négy, de még ötajtósként sem, egyszer próbálna meg valaki beszervezni valami rajongói klubba, nem menne. A miértről bővebben értekeztem már az 1,4-es Sport (hahaha!) Kalosról szóló tesztben, túl sokat nem akarom ismételni magam, úgyhogy csak a legfontosabb dolgokat említem ismét.
Szóval az van, hogy párom apukájának van egy céges Kalosa. Úgy egy-másfél éve. Korábban Fabia Sedanok szolgáltak a vállalatnál, ilyen-olyan okokból kifolyólag vezettem azt is bőven, és hát a magam részéről kisebbfajta tragédiaként éltem meg a cserét. Nem volt tökéletes a Skoda sem, simán bele lehetett volna kötni több porcikájába is, de legalább voltak normális tükrei, sávváltáskor nem kellett pipiskednem, hogy kilássak belőle, és a váltóval sem kellett annyit birkózni. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért pont a Kalost választotta a vezetőség, de biz' isten, máig nem jöttem rá a válaszra. Egy sejtésem van: mert olcsó volt.
Na igen, az anyagiak mindig sokat nyomnak a latba, apa is az árcédulát nézi meg legelőször, ha a család autóvásárlásra adja a fejét. Így van ez jól és rendjén, mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér (és ezért a közhelyért én kérek elnézést), nem vehet mindenki Passatot, Vectrát, de még Octaviát se. Muszáj érvényesülnie a kisebb kategóriáknak is, úgymond belépőszinten a Kalos mindig is remek alternatíva volt. És ez független az én magánvéleményemtől, amelynek értelmében akkor sem venném (most már vettem volna) meg, ha fegyverrel kényszerítenek rá.
Nem vagyok mazochista, nem szokásom kínozni magam, mégis szerintem tök nyilvánvaló, hogy ilyen előzmények után, a gyűlöletemet félretéve elsőként vállaltam be az Aveót. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy sikerült-e valami szebbet, jobbat csinálni a Kalosból, egy olyan autót, ami nem csinálja ki az olyan érzékenyebb lelkületűek idegeit, mint amilyen én is vagyok. Lássuk hát.
Péntek délután, a GM budaörsi központja. Várom, hogy a kezembe nyomják a slusszkulcsot. Addig is van időm nézelődni, hát jól körbesétálom az Aveót. De még mielőtt erről, essék néhány szó a névválasztásról: a Chevrolet nem csak úgy légből kapta ezt az elnevezést, Amerikában a kezdetektől fogva Aveo néven forgalmazzák a Kalost, ráadásul elég nagy sikerrel. Azt mondja a GM, hogy a tengerentúlon nincs nála népszerűbb modell a kategóriájában, higgyünk neki.
Szóval külső. Az Aveót teljes egészében a GM koreai dizájnközpontjában hozták össze, nem segített Giugiaro, mint a Lacetti esetében. Kellett volna? Nem feltétlenül. A széltében-hosszában megnyúlt karosszéria nem néz ki rosszul, elődjénél nagyságrendekkel jobban mutat, különöst hátul szembetűnő a változás. A háromszög alakú hátsó lámpákkal sikerült elérni, hogy az Aveo "elitebbnek" nézzen ki, mint amilyen valójában, a csomagtartóra ragasztott kis spoilert viszont mintha már láttuk volna. Hol is? Ja, már emlékszem: a Kia Rión csillogott hasonló.
Pontosan nem tudhatom, hogy zajlott az Aveo tervezése, mindenesetre az a csoport, amelyik az orrot rajzolta, mintha kissé megalomán hangulatban lett volna. Odarittyentettek előre egy méretes, krómozott hűtőrácsot, na de könyörgök, akkora Chevrolet-emblémával, mint a Citadella. Nagyok lettek az első fényszórók is, így a legtalálóbb jelző az összképre szerintem a bumfordi. Viszont a piros szín jól áll neki, ilyesmivel a Ferrarikon kívül kevés modell büszkélkedhet.