Hat nap, egy éjszaka - Kia Rio 1.5 CRDi

A négyajtós Rio, ellentétben az igazi brazil karnevállal, kicsit színtelen. Van eleje, közepe és hátulja, vannak kerekei, kormánya, mint minden rendes autónak, de simán elvész a többi szedán között. Azt azonban le kell szögezni, hogy ugrásszerű a fejlődés az előző generációhoz képest.

Első nap

Szerintem tesztel a főnök... Hány darab, majdnem ugyanolyan (a múltkor Mitsubishi Lancer 1.6 Invite) szürke/ezüstmetál autóról tudok mást, másképpen írni. A szokásos intelmek után átvettem a kocsit. Ezek között szerepelt még egy nem oda való is. Vigyázz, nagyon megy! Na ja, gondoltam. Egyötös dízel, és pont most jövök a Luxusautó Show-ról. Persze-persze, nagyon megy... És tényleg. Hazáig gyorsultam, versenyeztem, semmit nem néztem, nem füleltem, csak toltam neki. A 110 lóerő és a 235 Nm szó szerint rángatja a kasztnit, billegteti a fejet. Igeeen!

Jaj, neeem. Természetesen metálszürke. Volt már a szerkesztőségben egy pirosas-bordó, 1.4 benzines, szintén négyajtós. Na, az pofás, vagány volt. De ez az ezüstös szín hihetetlen közömbössé teszi az autót. Mondhatni snassz! És a légkondi indítás után azonnal bekapcsolt, pedig nem akartam. Miért?

Második nap

Korán reggel, a síri teremgarázsban éktelen rikácsolást csapott a tegnap versenyzésre használt motor. Még egy kis hangszigetelés elfért volna. Félálomban elfelejtettem bekapcsolni az övet, amiért percekkel később, halk füttyögés kíséretében szólt csak rám a Rio. Ha ő sem tudott felkelni, gondoltam kivagyiságból megmutatom, én bírom tovább, majd elfárad a rigó benne. Migrénem lett, ő győzött.

Végre szétnéztem. Kicsit kopogós minden, kicsit sötét minden, de elmegy. A műszerfal-világítás kellemes narancssárga, és a műszerfalnak is szép íve van. Nincs agyonbonyolítva, kellően nagyok a kezelőszervek és a mutatók. Dohányosoknak leszoktató módszert is ajánl a gyár. Könyék alatt van egy köcsög alakú, ide-oda pakolható hamutartó, de mindenhol kényelmetlen elérni, főleg beletalálni.

Tovább kísérletezem, hogy miért kapcsol be minden indítás után az automata légkondi. Egyelőre rejtély...

Harmadik nap

Dugó, vánszorgás. Nincs igazán eltalálva a vezérlés a motorhoz. Kettesben rángat, egyesben pedig bakkecskeként haladok előre. A gázpedál rugója is járhatna még edzésre, nekem túl gyenge volt. Minden egyes kátyú után padlót nyomtam, majd nekiugrottam az előttem állónak. Eső. Már csak ez kellett, de legalább megindult a forgalom is. Egyesben, kettesben simán elpörögnek a kerekek, olyan durván jön meg a nyomaték. Pedig nem vagánykodnék, csak haladnék a sorral... Mégis többen átnéznek, mit vagizok ezzel a... Ugye-ugye, hogy ezüstben ti sem ismertétek fel!