nyelvészeti kérdés - smart forfour 1.5 passion softouch plus

A smart négy (vagy öt) személyes változata két évvel bemutatása után is vonzza az utca emberének tekintetét. A külcsín azonban kevés, ha nincs mögötte belbecs. A nyelvészkedés pedig megkerülhetetlen.

A Swatch-gyáros Nicolas Hayek és a Mercedes-Benz tervezői által létrehozott smart márka egyetlen modellel kezdte pályáját. A divatos, változatos és változtatható külsejű kétüléses akkor kapta a fortwo (= kettőnek) nevet, amikor megjelent kevésbé meghökkentő kinézetű és használhatóbb (értsd: ötajtós, 4-5 üléses, csomagtartós) testvére, a forfour (= négynek). Van még roadster is.

A smart márkanévvel legalább annyi legyet akartak ütni egy csapásra, mint amennyi az ajtók, tető és szélvédő nélküli fortwo crossblade sofőrjének szájába repül 30 km/h fölött, két perc alatt. Tehát a név: angolul több jelentésű, mint például fürge, élénk, ügyes, okos, ötletes, divatos, elegáns, sikkes (idáig oké), szigorú, kemény (határeset), szúró, csípős, sajgó fájdalom (mibe ültünk?).

Nyilvánvaló, hogy a tervezők az elöl felsorolt jelzőket igyekeztek sugallani. Ugyanakkor élek a gyanúperrel, hogy valamelyik elfeledett indián törzs nyelvén a smart azt jelenti: Az Autó, Amelyben Sok Mindent Nem A Megszokott Helyen Találsz, Amit Pedig Igen, Az Másképp Működik. Az egyediség is a tervezés egyik szempontja volt, és nem tartom magam begyöpösödött szivarnak, de egy-két dolgot kifogásoltam az autóval való ismerkedéskor.

A csőbe foglalt órák karimájának külsejére helyezték a visszajelző lámpák nagy részét igen gyenge fényerővel és olvashatósággal. Nincs vízhőfokmérő, csupán egy piros lámpa kigyulladása figyelmeztet a túlmelegedésre. A szellőzés irányát csak három állásban jelzi piktogram (arcra, lábra, szélvédőre), a köztes állásokat ki kell következtetni a szomszédosakból, közben meg nekimegyünk egy fának.

Az elakadásjelző kiemelés nélkül, egy sor másik aktív és vakkapcsoló között van, ha mellényúlok, az ajtókat zárom-nyitom. A CD kiadógombja bezzeg egyedül és kiemelve trónol. Menet közben ért az újabb meglepetés: a távolságival villantottam, erre úgy maradt. Mire rájöttem, hogy a kart újra magam felé húzva alszik ki, legalább két úrvezetőnek égettem át a szemét. Vagyis a kart előretolni nem lehet, csak magam felé húzni, villantani pedig úgy lehet vele, hogy finoman húzok rajta, ő meg visszaugrik.

A legnagyobb sokk mégis akkor ért, amikor állt az autó. Egy hosszabb út előtt ellenőriztem a guminyomást és az olajszintet. Illetve ez utóbbit ellenőriztem volna, csak éppen nem találtam a sárga gyűrűben végződő nívópálcát. Tudom, hogy most égek, de a gépkönyvben kellett megnéznem, hol van (van-e). Persze, van, a motor fedelétől balra, hátra, egy franciadrazsé méretű fehér gomb, amely hajlított csövecskén ül. Naná, a gomb a fogója, a pálca meg a csőben hajladozva hozza a nívót. Ezek után én voltam a smart, hogy mindent megtanultam.

Az autót minden irányból érdemes nézegetni, mert formás, kivéve elölről. Ebből a nézetből emlékeztethet négyszemű békára, tüdőshalra, vagy smartra. Az arányok szempontjából meghatározóak a sarkokba kitett kerekek nulla hátsó túlnyúlással, a nem eltúlzott, de méretes tengelytáv, valamint az elég lapos elülső és a szinte függőleges hátsó szélvédő. Az úgynevezett tridion biztonsági cella ezüst színe eltér a karosszériát burkoló elemek feketéjétől, így láttatva a smart ütközésnek ellenálló négycsillagos felépítését.

A tridion három színben választható, és variálható tíz karosszéria-színnel. Egy autó egy nap akár mind a tíz színt magára öltheti, a karosszériaelemek ugyanis két óra alatt cserélhetők, azonkívül műanyagból vannak, lehet őket benyomni, lappogtatni. A tető üvegből készült, fix, a fényt beengedi, de kívülről nem lehet átlátni rajta. Ha nagyon süt a nap, kétrészes árnyékolót lehet ráhúzni, amit a sofőr menet közben hátranyúlva is elintézhet. Elöl jól elférek, sok hely van a fejem fölött. A kormány sugárirányban állítható, az ülés pedig igazán emelhető, nem csak a lapja billen. Az ülés kemény, deréktámasz nincs. Nem kényelmetlen, de hosszú úton néha mocorognom kellett, hogy ne sajogjon a hátam.

Hátra nehézkes a beszállás a szűk ajtók miatt, a lábtér két, terpeszben ülő felnőtt, vagy három, zárt térdekkel utazó gyerek számára elég. A nagy húzás az, hogy az ülést sínen hátratolva akkora lábterünk lesz, amekkorára két kategóriával feljebb is csak gondolni szoktak. A három öv és fejtámla ellenére széltében így is csak két felnőttnek kényelmes. Hátratolt üléssel a csomagtartó feleakkora lesz. Ezt az ülésből is látni, mert kalaptartó nincs (!). Nem is értem, miért. Talán úgy tervezték, hogy a fiatal célközönség mégsem egy Tau bácsi, tehát nem hord kalapot, vagyis kalaptartó sem kell. Hiba, mégpedig nem a kalap, hanem a takarás hiánya miatt.

Az utastér-belső szép formákból építkezik, a szürke árnyalatai harmonizálnak ezüsttel és feketével, kárpit a műszerpult fölé is jutott. Rakodópolcok vannak a műszerpult alatt és a kézifék mellett, a kesztyűtartó kicsi, az ajtózsebek elöl megfelelőek. Három használhatatlan pohártartóból választhatjuk ki azt, amelyikből kibillen az italos palack. A kólásdoboz esetleg megmarad, de van, aki vizet iszik.