Akár tetszik, akár nem, aki kétkerekűre pattan, az előbb-utóbb elveszítheti azt a kényes egyensúlyi helyzet, mikor is ő van felül és a járgány alul. Akárhogy szépítjük, ezt leginkább esésnek hívják, esetleg perecnek, buktának, firkának, zakónak, dobásnak, de a lényegen egyik sem változtat, a végeredmény rendszerint mind az utas, mind a motor (robogó, kerékpár, roller) számára káros és egészségtelen.
Szabó Attila oktatónk ezúttal a motorosokat leginkább érintő két eséstípust írja le, az alacsony oldalon elcsúszást és a magas oldalon történő átesést. Bár kissé idegennek hangzik mindkét fogalom, aki rendszeresen nézi a MotoGP-közvetítéseket, az bizonyára már mindkét koreográfiával találkozott.
Némileg kisebb kockázattal jár az alacsony oldalon történő elcsúszás, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a döntött motor (rendszerint első kereke) megcsúszik és a gép egyszerűen kisiklik alólunk. Ebben az esetben - ha megfelelő védőfelszerelés van rajtunk - nagyot nem esünk, csúszunk az aszfalton, ám túlélési esélyeinket jelentősen ronthatja, hogy éppen mi kerül az utunkba, ami közúton lehet kukásautótól kezdve a szalagkorlátig bármi.
Az esetet utólag leíró szemtanúk szempontjából némileg látványosabb dolog egy magas oldalon történő átesés megfigyelése, ugyanis ekkor szó szerint katapultálja vezetőjét a motor. Ennek oka leginkább az, hogy a hátsó gumi hirtelen elveszíti a tapadását a kanyarban, emiatt motor vad farolásba kezd, ám a hátsó gumi (rendszerint a hirtelen gázelvétel miatt) ismét megtapad és megtöri a lendületet. A hirtelen beállt motor ekkor megbokrosodott bikaként veti le a rajta ülőket, akik sajnos egy ballisztikus pályára állnak be, amelynek vége egy csúnya esés és csúszás.
Mint láthatjuk, egyik esésfajta sem túl szerencsés, tessék vigyázni, és beöltözni megfelelő védőszerelésekbe, mert ezek nélkül semmi esély!